Századok – 1938

Tárca - Balanyi György: Miskolczy István † 130

130 TÁRCA elfogadta azoknak a nézetét is, akik szerint a syphilis már Amerika felfedezése előtt honos volt Európában. Ez a még ma is eldöntetlen álláspont újabban Dabrowski János kiváló lengyel történészt még merészebb következtetésekre bátorította fel. (Ostatnie lata Ludwika Wielkiego, Krakow, 1918.) Önálló művei mellett nagyszámú tanulmánya részint a Századok, az Orvosi Hetilap és más magyar vagy német folyóiratok hasábjain jelent meg ; a Századokban 8 dolgozatot és 60 könyvismertetést közölt. Egy nagyobb cikke a Pester Lloyd 75 éves jubileumi számában (1928) ismertette a hajdani, valamint az 1928-ban még működő, sőt még ma is élő tudósaink érdemeit az orvosi tudomány előbbre vitelében. Győry Tibornak utolsó és főműve Az orvostudományi kar története a Pázmány Tudományegyetem jubiláris kiadványában ; e munkájával folyóiratunk más helyt bővebben fog foglalkozni. A Gondviselés kiváló előadói és dialektikai képességgel, valamint írói készséggel áldotta meg őt ; szellemének rugalmasságára pedig jellemző, hogy módja volt még aktíve is zenével foglalkoznia : dalainak nagy része nyomtatásban is megjelent. Sokféle adminisztratív teendői miatt jóformán csak mellékesen foglalkozhatott orvostörténelemmel és csak mint nyug. h. államtitkár szentelhette egész idejét tudományának. Szoros tudományos kapcsolatban állott a lipcsei egyetemi orvostörténelmi intézettel, melynek igazgatójához, Sudhoffhoz, bizalmas barátság fűzte őt ; Győry informálta a német orvostörténészeket a magyarországi dolgokról; a német orvostörténelmi társaság az ő tiszteletére tartotta Budapesten 1929. évi nagygyűlését. Alkotóképességének tetőfokán ragadta őt el a halál. vitéz Herczeg Árpád. Miskolczy István f 1881-1937. Pór Antal, Fraknói Vilmos, Karácsonyi János, Békefi Rémig, Kollányi Ferenc és Lukcsics József után íme Miskolczy István is örökre itt hagyott bennünket. Egy taggal megint szegényebb lett az a lelkes és hajdan népes paptörténetírói gárda, mely az utolsó két emberöltő alatt annyi értékes alkotással gazdagította történetirodalmunkat. Kétségtelen, hogy Miskolczy egyik dísze és értéke volt ennek a fényes gárdának ; azzá avatta fáradhatatlan munkaetosza, szenvedélyes kutatásvágya és megvesztegethetetlen igazságszeretete. Ami a témák gazdagságában, változatosságában és az alakítás művészetében az említett nagyokhoz képest talán hiányzott nála, azt sokszorosan pótolta kutatásainak alaposságával és feltétlen megbízhatóságával. Mert ő nem az olcsó sikerekkel kecsegtető külterjes, hanem a szó legigazibb értelmében vett belterjes dolgozásmódnak volt híve és megtestesítője. Mint előtte és utána annyi tanárember, ő is eredetüeg peda-