Századok – 1938
Szemle - Ptašnik; Jan: Miasta i miszczanstwo w Dawnej Polsce. Ism.: Bottló Béla 105
SZEMLE 105 Κ. műve a szó szoros értelmeben csak a közjogot érinti. Nem tartalmazza tehát sem a perrend, sem a büntetőjog, sem pedig a magánjog történelmét. Ezeken a területeken ugyanis még kevés a kutatás és a monografikus irodalom, s így nagy szintétikus feldolgozásra alig lehet gondolni. Nem foglalkozik a munka Szlovenszkóval sem, csupán a cseh föld (Csehország, Morva, Szilézia és Lausitz) jogtörténelmével. Itt is hiányzik még a hatáíozott alap, amelyen ki lehetne mutatni a két jogrendszer esetleges közös alkotóelemeit ; csak összehasonlító vizsgálódások után lehet majd a szintézishez fogni. Mindazonáltal K. nagy müve összefüggő képet nyújt a cseh jog fejlődéséről és sokáig megbecsülhetetlen forrásul fog szolgálni mindazoknak, akik cseh jogtörténelemmel foglalkoznak. Vanëk Mojmír (Prága). Ptasnik, Jan : Miasta i inieszczanstwo w Dawnej Polsee. (Városok és városi lakosság a régi Lengyelországban.) Ζ zasilkiem miast polskich. Nakfadem Polskiej Akademji Umiejçtnosci. Krakó, 1934. 8° VIII, 511 1. A lengyel várostörténeti monográfiák írói állandóan érezték egy szintétikus munka hiányát ; Maciejowski-nak majdnem fél évszázaddal ezelőtt megjelent posthumus várostörténeti összefoglalása ugyanis már az akkori igényeket sem elégítette ki. Ezt a hiányt kívánja pótolni P., amikor három évtizedes kutatásai alapján a lengyel várostörténet szélesebb alapokra helyezett szintézisét adja a XIII. sz. közepétől egészen Lengyelország felosztásáig. Könnyen olvasható stílusban megírt munkája alkalmas arra, hogy mind a tudományos, mind a városvezető körök igényeit kielégíthesse. Bevezetőül nagy irodalmi felkészültség alapján a dél- és nyugateurópai városok keletkezésére vonatkozó elméleteket, azok genezisét és mai állását ismerteti s részletesen tárgyalja a városi önkormányzat kialakulását Itáliában, a középkori városi élet klasszikus hazájában. Majd sorra megismertet az eleven és változatos lengyel városi élettel, a ..városjog fejlődésével, a város belső igazgatásával, küzdelmeivel, műveltségével, valamint külső képével. A lengyel városi élet aranykorának kezdete egybeesik Nagy Lajos lengyelországi uralkodásával, aki dinasztikus céljai elérése: leánya trónjának biztosítása végett nemcsak a lengyel nemesség jóindulatát akarta megnyerni kiváltságok adományozásával, hanem jelentős városi privilégiumokat is adott és erősített meg, aminek következtében később a városok politikai és közjogi szerephez is jutottak Lengyelországban. Ε korból erednek többek közt Krakónak, az ország akkori fővárosának kiváltságai, melyek a jövendő fejlődés alapjait rakták le. A városok gazdasági harcaikban sokszor kerültek kapcsolatba magyar érdekekkel, a lengyel és a magyar városok életében kölcsönösen vettek részt a két nemzet fiai, sőt idegenek is, mint Bidolfini Domenico, Báthory István ezredese, aki mint képzett mérnök nemcsak Lengyelországban, hanem Magyarországon is épített várakat. P. munkájának értékelésénél tekintetbe kell vennünk azt, hogy a szerző elsősorban a művelődéstörténet munkása s így könyvében a városi kultúra rajza sokkal sikerültebb és alaposabb, mint a jogfejlődéssel foglalkozó részé. De tekintetbe kell vennünk azt is, hogy ez a szerzőnek posthumus munkája, melyről — noha L. Charewiezowa a Lengyel Tudományos Akadémia megbízásából, mint munkatárs, a legnagyobb gondossággal rendezte sajtó alá — hiányzik Krakó és Lwów történetírója kezének végső simítása. Mindamellett P. könyvében a lengyel várostörténet alapvető összefoglalását kapjuk,
