Századok – 1938
Szemle - Frankenberger; Zdenko: Anthropologie starého Slovenska. Ism.: Fügedi Erich 106
106 SZEMLE melyet a szomszédos országok városainak történetírói is haszonnal olvashatnak. Bottló Béla. Eisner, Jan : Slovensko ν pravëku. Bratislava, 1933. 8° VII, 380 1., 105 tábla, 2 térkép. —Frankenberger, Zdenko : Anthropologie starého Slovenska. (A régi Szlovenszkó antropológiája.) Bratislava, 1935. Ucená Spoleciíost Safaríková. 8° XII, 112 1. A Safaíík-társaság már néhány alkalommal igen szép művekkel lepte meg a magyar helytörténet munkásait. Egyik új kiadványa, E.-nek, a kiváló cseh archeológusnak tollából, Szlovenszkó egész őskori történelmét felöleli a magyar honfoglalásig. A könyv az őskőkor emlékeitől kezdve kronológiai sorrendben ismerteti a paleolit, neolit és az eneolit leleteket, főleg Hilldebrand, H. Breuil és J. F. Babor munkásságára támaszkodva. Foglalkozik a magyaróei,pilinyi stb. kultúrákkal,melyek közül az utóbbi főleg a fontos, Hernád völgyében futó út mentén és a Tisza völgyében terjedt el. A bronzkort Gordon Childe nyomán három fázisra bontja (régibb-, középső- és újabb-bronzkor), megkülönböztetve ezen belül az egyes csoportok virágzásait ; itt már nagyobb anyag állván rendelkezésére, E. egyes településtörténeti megállapításokkal is szolgál. (Pl. a régibb bronzkor elején Közép- és Északszlovenszkó még megszállatlan, de a középső bronzkorban a települések lényegesen megszaporodnak.) A hallstatti kor után a La Tènekultúra kerül ismertetésre, melyet a gallok hozhattak magukkal és lendítettek fel nagyobb mértékben ; e kultúra lakói elhatoltak egészen a Turóc medencéjébe, sőt az észak- és keletszlovenszkói erdőségekbe is. A rómaiakról szólva felsorolja és ismerteti az itteni táborokat, mint. Pozsony, Dévény, Leányvár, Szob, Trencsén, foglalkozik ezek keletkezési idejével, a Leányvár melletti megerősítetten telepekkel, majd a kvád (főleg Nyugat-Szlovenszkón) és vandál (Kelet-Szlovenszkón) síremlékekkel. A szlávok legrégibb emlékeit a keszthelyi kultúrához tartozó anyagban találja meg, három rétegre osztva e kultúra leleteit : 1. Középeurópai származásúak, melyek a La Tène-korba nyúlnak vissza s melyeket a szlávok talán még őshazájukból hoztak magukkal ; az e csoportban található, római iparra valló darabok a szlávok előtti lakosság emlékei. 2. A szorosabb értelemben vett keszthelyi kultúra anyagába tartozó, lovaskultúrát jellemző emlékek. 3. Az avar emlékek, melyek velük együtt elpusztulnak. Az avar és szláv érintkezés legszebb példája a nagyszámú lelettel rendelkező Dévényújfaluban feltárt anyag (VII—IX. sz.), melynek egyik-másik darabján frank hatás jelentkezik, keramikája pedig a későbbi várkultúra jellegét viseli magán. Az avarok eltűnése utáni kor (800—950) részint frank, részint — főleg az ékszerekben — bizánci hatást mutat. Ekkor játszik fontos szerepet Dévény, Nyitra és Pozsony vára ; előbbi kettőnek hosszabb ideig használt keresztény temetői is voltak. Végül megemlékezik a szerző a honfoglaláskori magyarság emlékeiről is. E. munkája tulaj donképen összefoglalása az eddig folyt magyar és „csehszlovák" kutatásoknak. Sajnos, nem elégíti ki a várakozást, mivel inkább lelet- és lelőhely-regisztert adott, semmint Szlovenszkó archeológiáját. Nagy hiány, hogy nem foglalkozik elég behatóan az egyes korokkal és magával a területtel sem. Nem kapunk újat az avar-szláv együttélésre vonatkozólag, de az egyes területek változó helyzetéről sem. Talán a beosztás is jobban alkalmazkodhatott volna az anyaghoz ; így nem lett volna olyan sablonos. A fejezetek végén a különböző kultúrák elterjedését a lelőhelyek megnevezésével befejezettnek tartja. Igaz, hogy ennek oka nagyrészt a rendszeres
