Századok – 1937
Történelmi irodalom - Csóka J. Lajos: Mária Terézia iskolareformja és Kollár Ádám. Ism.: Imre Sándor 348
34(1 történeti irodalom. tervét s a nálunk „Tüzes Gábor" néven ismert Gabrielli Rafael működését. Az ostrom történetének összefoglalása után Marsilinek Budavár újjáépítésére tett javaslatait ismerteti. A hangsúly, a munka rendeltetésénél fogva, a műszaki részleteken s az olaszok szerepén van. Végül még két népszerűsítő hadtörténelmi műről kell megemlékeznünk :'az egyik Balla Antal tanulmánya, a másik Meszlényi Antal könyve. Nem szorul bizonyításra, hogy ilyen természetű munkákban is csak helyes adatoknak és megállapításoknak volna szabad lenniök. Sajnos, ebben a kettőben — de különösen Meszlényiében — elég sok, katonai szempontból erősen kifogásolható állítással találkozunk. Hogy csak néhányat említsünk : Meszlényi Antal „szikrázó lövegeket" zúdíttat a várra, nem tudván, hogy a magyar katonanyelv rossz „löveg" szava annyi mint : „tüzér lövőszerszám", tehát ágyú, tarack, vagy mozsár. Annak, amit ezekből kilőnek, „lövedék" a neve. A szerző szerint a törökök is „gyilkos lövegek száz fajtáját" ontották a támadókra. Sőt az ostrom leírásában még „pergőtűz" is szerepel, amely pedig a világháború előtti időkben ismeretlen fogalom volt, mert képtelenség Jett volna. Budaváráról azt olvassuk, hogy „katonailag és technikailag meglehetősen tökéletes" volt. Ellenkezőleg : másfél századdal maradt el a kor követelményei mögött. Nem kívánhatjuk, hogy egyházi és polgári történetíróink a katonai szakmában is jártasak legyenek ; de ajánlanék, hogy a hadtörténelem körébe vágó munkáikat, kinyomatásuk előtt, katonai szakemberrel is nézessék át. Az idézett, vagy a hozzájuk hasonló s mindkét könyvben előforduló elsikamlások, a nagy, de éppen ezért többnyire laikus közönségnek szánt népszerűsítő munkákban is, fölötte kártékonyak, mert a tájékozatlan olvasó mindent elhisz, amit nyomtatva lát s így vajmi könnyen tehet szert hamis fogalmakra. Gyalókay Jenő. Csóka J. Lajos : Mária Terézia iskolareformja és Kollár Ádám. (A Pannonhalmi Főiskola Könyvei, 5.) Budapest, 1936. A M. Tud. Akadémia támogatásával. 8°. 328 1. E munka neveléstörténeti irodalmunknak komoly gyarapodása. Régen tisztáznivalónak ismert, majd tisztázottnak is tartott kérdést világít meg új oldalról ; lényeges adatokkal járul a bécsi iskolaügyi reformmozgalom megismeréséhez ; a feltárt új levéltári anyaggal további vizsgálatokra szolgáltat alapot. Lényegében véve az egész kötet Fináczy Ernő nagy művének kiegészítése, itt-ott kisebb jelentőségű részleteiben helyesbítése is. Amit Fináczy (A magyarországi közoktatás Mária Terézia korában, II. 1902) felkutatott és gondos elemzéssel megállapított, annak érvényességén Cs. kötete sem változtat, amint nem változtattak azok a régi észrevételek, amelyek a kiegészítés, vagyis a további kutatás szükségességét hangoztatták (ld. például Magyar Paedagogia, 1902. 556—562. 1.) és azok a dolgozatok sem, amelyek a XVIII. század magyar neveléstörténetében éppen az 1777-i Ratio Educationis előzményeit keresték (például:
