Századok – 1937

Történelmi irodalom - Csóka J. Lajos: Mária Terézia iskolareformja és Kollár Ádám. Ism.: Imre Sándor 348

34(1 történeti irodalom. Az iskolai reformtörekvések történetéből. Prot. Szemle 1908 ; Maróthi György iskolai reformtörekvései 1738—44. Nevelés, 1908). Cs. sok kutatáson alapuló, aprólékos vizsgálódásból előálló, művének az az érdeme, hogy olyat nyújt, ami Fináczy előtt még rejtve maradt. Munkája következtében némely hiány, amit Fináczy is érzett és elismert, sokkal kisebb lett. Két kérdés volt igen nevezetes : a Ratio Educationis közvetlen hivatalos előzményeinek részletei, meg a szerzőség, azaz az egyes szerzők szerepe. Cs. megtalálta Kollár Ádámnak a középiskolák megújítására vonatkozó munkálatait és kiderítette, hogy Mária Teréziának Kollár irányában megvolt bizalma és Kollár tanácsadó szerepe az iskolai kérdésekre is kiterjedt. Ezzel megmutatta Cs. az egyenes utat a Ratio történetének abban a részletében, amely Ürményi megbízásáig tart. Ugyancsak Kollár munkálatai, tankönyveinek előszavai és Tersztyánszkyval való benső barátságának itt felmutatott adatai pedig határozottá teszik azt a következtetést, hogy a Ratio kialakításában Kol lárnak nevezetes része volt. Cs. lelkiismeretesen maga is hangsúlyozza, hogy erre valóságos, ténybeli bizonyítéka nincs, csupán feltevése ; az olvasó pedig azt ismeri el készséggel, hogy a feltevés teljesen jogosult, a bizonyítás gondos és ezután a Ratio keletkezéséről Kollár szerepének mérlegelése nélkül nem lehet beszélni. Magát ezt a szerepet azonban nem látjuk olyan terjedelműnek és jelentőségűnek, mint Cs. Két nevezetes pont van itten, amiben Cs. Fináczyval ellentétben levőnek tartja a maga eredményeit. Egyik az, hogy Fináczy (i. m. 99. 1.) szerint „attól, hogy a magyar tanügy mintegy beolvasztassák az egész monarchia közoktatási rendszerébe, hazánkat Ürményi József mentette meg" ; Cs. meggyőződése szerint pedig (66. 1.) „a centralizáció elejtése nemcsak időbelileg, de okozatilag is Kollár főigazgatóságának megszűnésével van kapcsolatban", mert a tanulmányi bizottságtól megváló Kollár „csak az osztrák tanügyet volt hajlandó kiengedni a kezéből és sorsára hagyni ; . . . hazája tantervének elkészítéséhez azonban tovább is ragaszkodott". Nem látjuk a döntő bizonyítékot arra, hogy valóban Kolláron fordult volna meg a magyarországi tanulmányi rend külön szervezése, de hihető, hogy neki is része volt ebben a fordulatban, mert a Cs. felfedezte levelek szerint a Ratio kidolgozása és kiadása idején is élvezte az uralkodó bizalmát. Mindenesetre bizonyos azonban, hogy Ürményi 1776 június 5-i előterjesztése nyerte meg a király hozzájárulását a külön szervezéshez (Fináczy, 99. 1.) s hogy a magyar kancellária már előbb is tervezte ezt az elkülönítést (u. o. 239., Cs. 66. 1.). Ürményi már 1775 augusztus 26-án megjelenik a bécsi tanulmányi bizottság ülésén rendes tagként (Cs. 42. I.), amit azért kell fontosnak tartanunk, mert ő szerkesztette még 1774 elején azt a feliratot, amelyben a magyar kancellária hangsúlyozza, hogy a magyar tanulmányi bizottság a tanulmányi rendszer kidolgozására már meg bízást kapott s ennek neki is fogott (Fináczy, 95., 450. 1.). 1774 elején kapta Kollár is az uralkodótól megbízását a középiskolával