Századok – 1937

Szemle - Ifj. Csemegi József: Fejezet az egri várszékesegyház építésének történetéből. Ism.: Voit Pál 251

szemle. 251 itáliai gáláns udvari költészet képviselője volt : Francesco Cinzio Benincasaéről. A magyar királyné nővére, Eleonora hercegné a ferrarai udvarban virágzó színházi kultúrát teremtett. Bizonyos adatok arra mutatnak, hogy a ferrarai színpad éltetője, Pandolfo Collenuccio da Pesaro többször járt Magyarországon, bár olasz biográf usai nem tudnak erről. Beatrix királyné fölolvasója, Hieronimo Forte da Theramo személye is úgyszólván ismeretlen. Pedig utódjául nem kisebb embert szemelt ki Beatrix, mint a Viscontiak történetíróját, Giorgio Merulát s a terv meghiúsulása után választotta Bonfinit. Az a körülmény, hogy Beatrix, mint ismeretes, Ransano történetírói működésében szinte tevékeny részt vett, jellemző fényt vet a mindent politikai ambícióinak szolgálatába állító, de szellemiek iránt érdeklődő magyar királynéra. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Beatrix olyan dinasztia tagjaként jött Magyarországra, melynek egyszer már fölajánlották a trónt. Egész nevelése elárulja, hogy uralkodónőnek szánták. Beatrix egyéniségének ilyen előkészítését részletesen igazolja M. dolgozata. Diomede Carafa gyakorlati politikai írásai közül három állott szorosabb összefüggésben Beatrix nevelésével. Az első a „Memoriale a Beatrice". Kiviláglik belőle, hogy Carafa fejedelmi tanítványában a renaissance nőnevelési elmélete szerint okos, megfontolt, takarékos, alkalmazkodó királynét szeretett volna látni. A szerző megállapítja ezen a ponton Carafa nevelésének csődjét. Diomede Carafa másik értekezése, az ,,I doveri del principe" valószínűleg Eleonora hercegné útján került Budára, aki latinra is lefordíttatta, hogy ,,ne csak olaszoknak, hanem külföldi nemzeteknek is hasznára legyen". (Pannónia, 1936. 50—51. 1.) Carafa nézetei jellemző azonosságot mutatnak a magyar udvarral szintén kapcsolatban álló lengyel kancellár, Callimachus Experiens elveivel (u. o. : 51. 1.). M. ezt meggyőző összehasonlítással igazolja. Természetes föltevése, hogy Beatrix királyné volt a közvetítő. A magyar királyné nevelőjének harmadik, Beatrixnek ajánlott műve : az „Istruzione dei cortigiani" szoros egységben csatlakozik az eszményi uralkodóról és uralkodónőről írt értekezésekhez. Carafa udvaronca épp oly anyagias és önző, mint abszolút hatalmú uralkodója, kinek főeszköze az ország jól megalapozott anyagi ereje. Az udvaronc feltétlen engedelmességgel és nagy ügyességgel igyekszik szolgálni és ajándékokat nyerni. M. határozottan fölismeri ezt a típust Beatrix kíséretében. Megállapítja, hogy a Budán meghonosodott udvari szokások az ott nevelkedett főúri lányok, mint például Frangepán Beatrix útján tovább terjedtek a magyar nemesi társadalomban. M. értékes dolgozata biztos alap a további kutatások számára, melyek az udvar irodalmi, költői, színpadi életének, a meghonosodott nápolyi szokásoknak fölkutatásával a magyar történelem egyik legérdekesebb női alakjának igazi arcát és jelentőségét adhatják. Kardos Tibor. lfj. Csemeffi József: Fejezet az ejfri Várszékesegyház építésének történetéből. (Kny. a Magyar Mérnök- ós Építészegylet Közlönye 1935. évi 11—12. sz.-ból.) Budapest, 1935. 8°. 23 1. 20 ábrával. Ipolyi Arnold már 1865-ben közölte az egri várban eszközölt ásatások eredményét és rekonstruálta a Szent Jánosról nevezett gótikus katedrális alaprajzát. A romokat azután ismét elföldelték, hogy az idő viszontagságaitól megóvják őket. 1926-ban lelkes helyi kutatóknak, Pálosi Ervinnek és Pataki Vidornak a hősi mult iránti érdeklődése az ősi egyház romjai között is megvonta kutatóárkait és néhai Möller professzor irányításával lassan kibontakoztak, most