Századok – 1937
Szemle - Ifj. Csemegi József: Fejezet az egri várszékesegyház építésének történetéből. Ism.: Voit Pál 251
252 szemle. már teljes terjedelmükben, a középkori templomromok. A sok szenvedést kiállott egyház látható arculatáról a csekély levéltári anyag bevonásával Szmrecsányi Miklós 1932-ben megjelent lapidáriumi tárgymutatójában vonta le hipotézisektől mentes, emléki és történeti igazságokra támaszkodó következtetéseit. Minderről Cs. sajnálatosan nem tesz említést. Már füzetének címében sejtteti, hogy csupán egy fejezetet ad, nemcsak egy teljesebb munkából, hanem az egri vár székesegyházainak történetéből is. Valóban csupán egy építési korszak, a régi román ízlésű dóm gótikus kibővítése foglalkoztatja. Mint építész igen helyesen az alaprajzból indul ki, azonban a tudományos apparátus többi alapvető készségét úgyszólván teljesen figyelmen kívül hagyva vonja le következtetéseit és igyekszik a gótikus székesegyház forrásaira rámutatni. A kőfaragó-jegyeknek elmellőzése okozhatta a tárgyalt emlék és a hazai korbeli templomok összefüggésének teljes elhanyagolását is. A már részben ismert, részben Pataki által publikált értékes levéltári anyagot is figyelmen kívül hagyja. Ha ismernénk a fentieket, valamint a kőemlékanyag ígért ismertetése is előttünk feküdnék, talán nagyobb sikerrel vezethetné olvasóit a külföldi analógiák figyelmet érdemlő körébe. Cs. a passaui Bauhütte köréhez kapcsolja az egri gótikus egyház fennmaradt köveit. 19 analogikus ábrát közöl, melyek néhánya, így a schneebergi St. Wolfgangkirche, a müncheni Liebfrauenkirche, az ambergi St. Martinkirche, Dettelbach, Wasserburg, Ingolstadt, Gmünd, Straubing, Kolin és a salzburgi Franciskanerkirche szentélye, illetve kápolnakoszorúinak elrendezése rokonnak mondható az egrivel s a szerző által feltételezett axispillér is valószínűnek látszik. Azonban a szentély poligonjának ilyen elrendezése és a kápolnák téglányos alaprajza Közép-Európában nem kivételes jelenség. Cs.-t a passaui körhöz tulajdonképen nem a mesterjegyek, nem az oklevelek, hanem Dóczy Orbán személye vezette, aki egri püspöksége előtt Bécs püspöke volt és így önként kínálkozik a Dunavölgyén lefelé vándorló művészet teóriája. A Dóczy Orbán személyéhez kötött hipotézis egyetlen támasza a következő okoskodás : ,,a déli középső pillér (tudniillik Egerben) alulról számított öt kvádersorán többek között előfordul olyan kőfaragó-jegy is, melynek mása egy 1486-tal datált kassai sírkő közepén címerszerűen, pajzsbafoglalva látható. A sírkő tehát Egerben dolgozott kőfaragó földi tetemét takarta, ki csak az építkezés kezdetén működött közre, mert azután elragadta a halál. Ez arra vall, hogy Dóczy Orbán egri püspök idejében indult meg e nagyszabású építkezés, ki 1486-ban foglalván el méltóságát, püspökségének első évében a munkálatok a pillérek alapzatán és néhány kősorán túl nem jutottak". Ismét sajnálattal nélkülözzük itt úgy az egri kőfaragó-jegy, mint a kassai sírkő reprodukcióit, de ha elfogadjuk is a szerző azon megállapítását, hogy a kassai sírkő egy Egerben működött kőfaragó tetemét fedte, inkább föltételezhető, hogy ez 1486 előtt dolgozott Egerben. Tehát a dóm építése az 1486-ban egri püspöki székébe lépő Dóczy Orbán előtt indult meg, mert nem valószínű, hogy a püspök oly hirtelen gyorsasággal tudta volna egy ilyen hatalmas építkezés apparátusát megindítani. A Dóczy Orbán nevéről kissé erőltetetten elkeresztelt székesegyháznak a passaui körbe való beállítása nem hat meggyőzően és a konkrét történeti kútfők hiánya miatt a munka nem vitte oly határozott lépéssel előre az egri Szent Jánosról nevezett székesegyház problémáját, amint azt a hosszú ásatások anyagi áldozatai és az iránta megnyilvánult szellemi érdeklődés után remélni lehetett. Voit Pál.
