Századok – 1937

Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Félegyházi Tamás és a debreceni iskola válsága 1570–71-ben 273–303

félegyházi tamás. 297 hivatkozás pedig erősen kérdésessé teszi a reformáció szentírási alapelvéhez való ragaszkodást. r Félegyházinak ez a feltűnő tartózkodása a Szentháromságtan védelmében egyesek -—• tán nem is kevesek — előtt méginkább gyanúba keverhette őt, mint az előbb említett eltérései a méliuszi stílustól és hagyománytól. Hogyan, hát ez az ember félezer nyomtatott negyedrétű lapon — amelyeken a keresztyén hit tudományának egyéb részeit oly bőségesen kifejti, magyarázza, tisztázza és védelmezi — csak ennyit tud felhozni a Szentháromságtan védelméül — református lelkipásztor létére? ! Hát talán még most is az unitáriusokkal rokonszenvezik titokban? ! Kolozsvári kirándulása még élénk emlékezetben volt : bizonyára akadtak, akik ráidézték a horatiusi verset : „quo semel est imbuta, recens servabit odorem testa diu". Igaz, hogy ha tovább lapoztak a könyvében, a Krisztus istenségének már sokkal részletesebb bizonyítását és védelmét s így másodlagosan magának a szentháromságtannak is megerősítését találhatták meg ott: láthatták, hogy itt már elfogulatlanul beszél Félegyházi a Krisztus két „természetéről" és egy „szömélyéről", megfigyelhettek egypár világos, noha igen szelíd célzást az unitáriusokra (akiket azonban itt sem nevez meg) ; sőt, akik esetleg Kálvint is lapozgatták, azt is észrevehették, hogy Félegyházi a Krisztus istenségének legfőbb bizonyítékául ugyanazt a bibliai helyet (Jeremiás 23 : 6b) érvényesíti — Méliusztól eltérőleg — amely Kálvinnál is ilyenül szerepel. De hát ez a gyanakvókat nem nyugtathatta meg teljességgel ; még azt sem igen méltányolták, hogy Félegyházi az egyik szélsőséges, bár nem központi jelentőségű anabaptistaunitárius tan, az ú. n. lélekaluvás (a léleknek a testi halál után halálszerű álomba dermedése) ellen is felveszi művében (108. 1.) a küzdelmet — mert hiába, a tény mégis az volt, hogy magáról a Szentháromságtanról olyan röviden és hidegen írt 1579-ben és a későbbi kiadásokban is, mintha özönvíz nyelte volna el a tíz évvel azelőtt történteket, és mintha félig-meddig még most is Kolozsvár felé húzott volna a szíve ! Hiszen még a holta után megjelent Újtestamentom-fordítása magyarázó jegyzetei között is olyan kommentárral látta el az akkor legdöntőbb szentháromságbizonyító helynek tekintett híres „comma johanneum"-ot, az I. János 5 : 7-et, hogy éppen nem tűnt ki belőle a klasszikus szentháromságtan mellett való félreérthetetlen állásfoglalás.1 Tehát sem életében, 1 Rr levél, 159. 1. : „Az égből az atya küldötte az fiat, és róla bizonyságot tött, hogy jó kedve belőle reánk áradott. Az ige bocsáttatott, hogy az Isten titkait az idvösségről kijelentené. Az szent lélek