Századok – 1937

Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Félegyházi Tamás és a debreceni iskola válsága 1570–71-ben 273–303

Félegyházi Tamás és a debreceni iskola válsága 1570—71-ben. ( XJjabb adalékok Debrecen János Zsigmond-korabeli lelki válságához.) 1. „Debrecen lelki válsága 1561—1571." c. tanulmányomban1

régi és új adatok összekapcsolásával s tágabb eszmetörténeti távlatba helyezésével kimutattam, hogy ez a város, mielőtt, főként a Méliusz Péter munkásságától megalapozottan, a magyar református keresztyénség egyik központjává lett volna, körülbelül egy évtizedig tartó lelki háborgáson esett át s ennek során közel állt hozzá, hogy unitáriussá váljék, sőt, hogy anabaptista rajongás és egy münsteri ízű vallásos-társadalmi forradalom sodorja magával. Bármily gondosan igyekeztem összegyűjteni, csoportosítani és értelmezni az idevonatkozó gyér adatokat, egyikük mégis elkerülte a figyelmemet, annyira, hogy tanulmányomban egyáltalán nem érvényesíthettem, holott igen fontos láncszem lehetett volna a Debrecen 1570^ körüli szellemi forrongásaira vonatkozó okfejtésemben. így utólag kell pótolnom ezt a sajnálatos hiányt. Szolgáljon mentségemül, hogy egy olyan adatról van szó, amely tudományos irodalmunkban több mint hatvan esztendeje ismeretes ugyan, de Debrecennel kapcsolatos jelentőségére egyetlenegy kivétellel senki rá nem mutatott tudomásom szerint. Fraknói Vilmos tette először közzé 2

Gyulai János debreceni rektor egyetlen csonka példányban ismeretes művéből3 1 Századok, 1936. és külön is, bővítve, a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában (mint székfoglaló értekezés) Budapest, 1936. 2 A hazai és a külföldi iskolázás a XVI. században. (Budapest, 1873.) 190. 1. — Megjegyzem, hogy Bartholomaeides J. L. (alább idézendő művében) már 1817-ben is tudott és írt valamit az itt tárgyalandó esetről, de rosszul, mert Félegyházi Istvánt és Tamást egy személynek vette, amivel először még Fraknóit is félrevezette. 3 0PHNOS Ecclesiae Debrecinae De Morte Clarissimi Theologi Dn. Thomae Felegihazii Debrecini . . . Debrecini, Typis Rodolphi Századok, 1937. VII—VIII. 18