Századok – 1937

Pótfüzet - JUHÁSZ LAJOS: A vasmegyei Farkas-erdő a XVII. és XVIII. században. (Egy fejezet a magyar erdőtörténet Mária Terézia 1769-i erdőrendtartását megelőző korszakából) 553–575

[53] A VASMEGYEI F ARK AS-ERDŐ. 565 pávai, vagy malomporral segítsen magán, amint az uradalom tette. A Farkas-erdő jótékony hatással volt a körülte fekvő falvak méztermelésére is ; Sótonyban, Nyőgérben alig volt olyan jobbágy, kinek legalább egy-két raj méhe ne lett volna. Akkor, amikor az uradalomban összesen 368 raj méhet írnak össze, ebből 147 a sótonyiaké, 62 a nyőgérieké s a többi 159 öt más község közt oszlik meg.1 Számos szál kötötte tehát a jobbágygazdaságot az erdőhöz. Már az egykorúak is ismerték fontosságát s nem lehet meglepő, ha egy faluval, az erdő szélén fekvő Bejccel kapcsolatban egy tanuvallatás alkalmával egyhagúan azt vallják : „Beje az erdő nélkül meg nem élhet".2 A Farkas-erdőnek mint tájnak a gazdálkodó emberhez való viszonya a XVII. század végén és a XVIII. század első évtizedeiben nem változott meg. Az erdőben nem fedezett fel új lehetőséget sem a nagybirtok, sem a jobbágygazdaság, mindkettő eddigi igényeivel lépett fel vele szemben, csak fokozottabb mértékben. Az 1670-es évek óta, a kamarai kezelés idejében, nem érezve az eddigi földesúr védő tekintélyét, a nagybirtokosok közül egyre többen kívántak részt maguknak az erdőből. „Igen sok ura találkozott a Farkaserdejének, akik azelőtt hozzá nem mertek szólani", panaszkodott a prefektus a pozsonyi kamarának 1675-ben.3 Különösen az erdő keleti és déli szélein szakadt ki egy-egy darab a sárvári földesúr keze alól. Nem szűnt meg a szomszédok jogigénye és folytatódtak a foglalások a Draskovichok alatt is.4

Egy ideig saját erejükben, az erdőbe terelt állatok elfogásában, idegen jobbágyok megzálogolásában, elűzésében kerestek orvosságot az erdő eddigi urai, de amikor 1718-ban a jobbágyközségek is nekibátorodtak s a nagybirtokosok szinte zárt ívben sorakoztak köröskörül a Farkas-erdőre, perre került a dolog, ami az erdő határainak bejárására és az érdekek kölcsönös összeegyeztetésére vezetett.5 A kál-1 Dr. Rationes, 40. fasc. 2 O. L. Kúriai lt. Kőszegi kerületi tábla perei, nr. 229. 3 N. R. A. 1009 : 45. 4 Már a XVII. században viszály támadt Sárkány Istvánnal, Török Imrével és másokkal. (O. L. Kincstári lt. Litt, ad cam. 62. fasc.j Később a jánosházai közbirtokosok igyekeztek részt szerezni az erdőből. Draskovich Pál már pert kénytelen viselni a Farkas-erdő miatt Egerváry Lászlóval és Jánossal (O. L. Kancelláriai lt. Conc. exp. 1692. máj. nr. 71.). 6 Herbeville Borbála 1718-ban fordult először a kancelláriához, hogy Kissitke, Alsókáld, Hosszúfalu, Pereszteg, Jánosháza, Mindszent, Csehi, Széplak, Felsőoszkó, Újlak, Kám, Beje és Gyeli-puszta uraival szemben az erdőhöz való kétségtelen jogának megállapítását