Századok – 1937
Pótfüzet - JUHÁSZ LAJOS: A vasmegyei Farkas-erdő a XVII. és XVIII. században. (Egy fejezet a magyar erdőtörténet Mária Terézia 1769-i erdőrendtartását megelőző korszakából) 553–575
566 JUHÁSZ LAJOS. [38] diakkal még évtizedek hosszú során át is folyt az egyenetlenkedés s idők folytán a káldi Avasra és környékére a Káldi család kétségtelen jogot szerzett, a per azonban csak a XIX. században fejeződött be.1 Annak, hogy a XVII. század végén és a XVIII. elején a környék majdnem valamennyi birtokos nemese meg akarta vetni lábát a Farkaserdőben, a Nádasdyak erőskezű őrködésének megszűntén kívül kétségtelenül más, a kor viszonyaiból magyarázható oka is volt. A XVI. század konjunktúrájában feltartózhatatlan lendülettel fejlődő, de a XVII. század szűkebb lehetőségei közt kiterjedésében és üzemmódjában is lassan sorvadó nagybirtok történetében a török idők után ismét emelkedést tapasztalunk. A földesúr elsősorban az eddigi gazdálkodás megerősítésére törekszik, de kiterjeszti figyelmét minden olyan gazdasági ág felé, amely révén pénzjövedelmének fokozását remélheti. így vetik szemüket az erdőre a Farkas-erdő szomszédai is, a kihasználatlan, gazdátlannak látszó részeket a maguk számára akarják hasznosítani. Az a körülmény, hogy a Farkas-erdő birtoka és használata egyre több kézbe jutott csak káros hatással lehetett az erdőre. Több felől, eddig érintetlen részeken is kezdték használni. Pedig a kezdődő XVIII. század erdőhasználata mást jelentett, mint az előző időké. A birtokos nem elégedett meg csupán saját gazdaságának ellátásával, az erdőből minél több jövedelmet akart látni. Egyelőre még csak az ismert formák közt. Bérbeadta erdeje füvét, de egyre távolabbi vidékekről is kerültek a bérlők sorába. A sümegi mészárosoktól a soproni göbölyösökig terjedt a Farkas-erdőre rendszeresen járók körzete.2 Azonban nem is a legeltetés bére, a jó makktermő évek jelentették a legnagyobb jövedelmet nemcsak a Farkas-erdőből, hanem az egész uradalom számára. A XVIII. század elején igen nagy volt az a terület, honnan a Farkas-erdőre hajtották a sertéseket. Főleg nyugat felé terjedt ki messze határa Körmend, Rohonc, Sopron vonaláig, míg keleten és délen a hasonló jellegű erdők természetesen maguk nyújtottak környékbeli falvaiknak makkosokat.3 Az 1721-i naptári évben mintegy 10.000 sertés makkolása után 2500 frt folyt be makkbérből.4 Az 1728-as kérje. (Conc. exp. 1718. ápr. nr. 12.) A bejciokkel 1718 júliusában szabályozta az erdőhasználatot, majd később Kámban több más falunak a Farkas-erdőhöz való viszonyát rendezte. (Sopron vm. lt. 12—a : 5. 8. fasc. és O. L. Kőszegi kerületi tábla perei, nr. 229.) 1 Scherg K. : Sárvár (Budapest, 1932), 20. 1. 2 Sárvári községi lt. 1723. máj. 31. 3 Dr. 73 : 14. és Rationes 25. fasc. 4 Dr. Rationes 25. fasc.
