Századok – 1937
Szemle - Murjahn; Meta: Die gutsherrlich-bäuerlichen Verhältnisse des 17. Jahrhunderts im nördlichen Domanialgebiet des Landes Stargard. Ism.: Wellmann Imre 378
378 szemle. Murjahn, Meta : Die gutsherrlich-bäuerliehen Verhältnisse des 17. Jahrhunderts im nördlichen Domanialgebiet des Landes Stargard (in den Ämtern Stargard, Broda, Nemerow, Wanzka). (Diss.) Schwerin i. M. 1934. 8°. 100 1. Mecklenburgot mint az újkori „Gutsherrschaft" egyik klasszikus területét ismerjük azóta, hogy Maybaum mintaszerű vizsgálódásai (Die Entstehung der Gutsherrschaft im nordwestlichen Mecklenburg, 1926, ismertetését Id. Századok, 1930. 790. 1.) gyökeréig feltárták itt a robotmunkával piacra termelő földesúri nagyüzem kialakulásának folyamatát. M.-nak Spangenberg irányítása alatt készült disszertációja most tovább akarja húzni azt a fejlődésvonalat, melyet Maybaum a hercegség északnyugati részére vonatkozólag a harmincéves háborúig rajzolt meg : a földesúr és a jobbágy XVII. századi viszonyát vizsgálja a délkeleti hercegi birtokokon, levéltári források alapján. Részletkutatásai annyiban nem a legjobb példáját adják a keleteurópai allodiális fejlődésnek, hogy nem magánföldesúri, hanem fejedelmi birtokokról van szó, s ezeken a paraszt mindig enyhébb bánásmódban részesült : segélyt kapott, ha kellett, gondot viseltek rá, hogy munkaképessége ne csorbuljon, sőt olyan kijelentést is ismerünk, hogy több haszon van a gazdag parasztból, mint a szegényből (71. 1.). Mindamellett a stargardi hercegi birtokokon — M. világos, logikus előadásában —jellemző vonásokkal rajzolódik ki előttünk a nekiterebélyesodő Gutsherrschaft felfelé ívelő pályája. Kifejlődésében döntő tényező a harmincéves háború, mely a parasztgazdaságoknak 75%-át pusztította el úgy, hogy a század végére is csak egy töredékük éledt újjá. Kívülről oly kevés telepes jött az elnéptelenedett vidékre, hogy a „Bauernlegen"-nek, a paraszt kitételének nem lett volna semmi értelme ; munkaerő híján még a pusztán maradt telkeknek is csak egy részét vonhatta be az uradalom — azt is jobbára birkalegelőnek —, a többit bérbe adta vagy jobbágyfiúkra kényszerítette, esetleg zsellérkézre bízta. Viszont éppen a nagy munkaerőszükséglet parancsoló erővel írta elő a meglevő jobbágyság megtartását, röghözkötését; egy 1645-i rendelet már csalt szentesíti a „Leibeigenschaft" létrejöttét, a paraszt most már — vagyonával együtt — a földesúri leltár tartozéka s tetszés szerint tologatják egyik helyről a másikra. Birtokjogi helyzete már a XVII. sz. elejére megromlott : telke („Erb") már csak nevében viselte az „örökség", öröklődés emlékét, valójában időbérletként bírta azt csupán s fia csak a szokás alapján* de nem szabály szerint vette azt át tőle, aminthogy épület és felszerelés is a földesúrnak volt tulajdona. Ezen a helyzeten már a harmincéves háború sem igen súlyosbíthatott, annál inkább azonban a robotterhen, mely addig csak elméletben volt korlátlan. Most már a gyarapodó majorok megnőtt szükségletéhez képest heti öt-hat napot is kénytelen dolgozni a telkesjobbágy, még hozzá másodmagával, 9 helyett 12—13 óra hosszat, amibe az utat nem számítják bele s ha megkésik, megzálogolják ; fiai, leányai nem távozhatnak engedély nélkül, rájuk is robotot rónak ki. Nem csoda, ha ilyenformán erősen alászállt a parasztgazdaságok szintje, melyek a háború pusztításait csak lassanként heverték ki : állatállományuk jelentékenyen hanyatlott, gabonatermésük pedig jó ha háromszorosát adta vissza az elvetett magnak. E tanulságos megállapításokkal M. végeredményben Maybaum tételét igazolja : a „Leibeigenschaft" és a „Gesindezwangsdienst" a hnrmincéves háború pusztításai nyomán fejlődött ki ezen a vidéken, ennek volt következménye a jobbágyosztály hanyatlása, ezóta vált Mecklenburg parasztországból a nagybirtok hazájává. Wellmann Imre.
