Századok – 1937
Szemle - Lederer Emma: Egyetemes művelődéstörténet. Ism.: Komoróczy György 119
szemle. Ill szíti Baradlai és Bársony hatalmas —• a terjedelemmel ugyan arányban nem álló értékű — munkáját (A magyarországi gyógyszerészet története, Budapest, 1930.), mely viszont inkább a régebbi korra nézve használható eredményesebben. Varga Endre. Lederer Emma : Egyetemes művelődéstörténet. Budapest, 1935. 8°. 308 1. A könyv címe alapján azt várnók L.-től, hogy az emberi művelődés fejlődésének jelenségeivel ismertet meg bennünket, az embercsoportok és életközösségek formáival, mindennapi berendezkedésével, szellemi vagy szellemet nem ismerő életével és nemcsak az emberiség vezéregyéniségeinek eszmevilágával. De L. ehelyett inkább a művelődés eszményeit mutatta be nekünk : a kristályokat, sokszor elhallgatva a lelőhelyek nem egyszer tisztátalan, de mindenkor emberi körülményeit. Azt lehetne mondani, hogy nem művelődéstörténelmet, hanem fejlődéstörténelmi ismeretelméletet írt. De hangsúlyoznia kell minden bírálatnak, hogy ezen a kérdéscsoporton belül L. előnyösen oldotta meg feladatát. Jó érzéke van ahhoz, hogy az emberi szellem legnagyobbjainak a gondolattömegéből ki tudja választani azokat a megnyilatkozásokat, amelyek valóban hozzájárultak a fejlődéshez és ezáltal előmozdították egy bizonyos kultúrál lapot kibontakozását. A részletkérdések kapcsán nem egy megállapítása túlzottnak látszik -— mint például a reneszánsz rajza —, de tény az, hogy a kornak több önálló kutatója hasonló megállapításra jutott a társadalmi élet elemzése közben. L. tolla nagyon alkalmas arra, hogy rövid mondatokban világok sorsát rójja papírra, de ugyanekkor messze távolságokra beállított tekintete nem vette észre, hogy jellemzése helyenként a föliileten mozog, hogy hűtlen lett feladatához és a kultúrideálok széleskörű ismertetése helyett a „diplomáciai" élet legegyszerűbb jelenségeit tartja szükségesnek bemutatni. Ez azonban elenyésző hiba egy olyan írónál, akinek a széles olvasóközönség általános műveltségére kell számítania s nem tételezheti fel róla magának a diplomáciai fejlődésnek ismeretét sem. A könyv módszeri felépítése a legnagyobb szaktudásra vall, L.-t szinte egyedülálló olvasottság emeli ki a hasonló jellegű munkák íróinak sorából. Ez a nagy olvasottság a könyv beosztásában is érezteti kedvező hatását ; különösen örömmel olvastuk az egyes fejezetek alcímeiben az európai történettudomány nagy úttörőinek jellemző gondolatait . Kifejezetten L. egyéni eljárása, hogy még százados átmérőknek is megkeresi és megtalálja a kiemelkedő értékjellemét és ezáltal kiválasztja az emberi szellem egyes korainak egységében megjelenő individuális vonásokat. Ha ezek miatt időnként erőltetett túlzásokba kell esnie — például a XVI. századnál nem sokat mondó, mert csaknem minden fejlődésállapotban megjelenő jelző a „vajúdó" —, az semmi esetre sem L. hibája, hanem fogyatékossága az egyetemes emberi kultúrtörténelemnek, amely még nem jutott el addig, hogy rövid korokat egy lényegbevágó kifejezéssel jellemezzen. L. stílusa könnyed, gördülékeny, zökkenésmentes, ha helyenkint egy mondaton belül használt jelen és múlt, többes alany — egyes állítmány csúszik is bele a fogalmazásba. Ha műve nem is a teljes emberi művelődés fejlődésének összefoglalása, de mindenesetre a művelt nagyközönségnek szóló, kitűnő kézikönyve az emberi eszmék történetének. Koinoróczy György. Breysig, Kurt : Psychologie der Geschichte. Breslau, 1935. 8°. XX, 194 1. Ismertetésünk kritizáló része előtt megpróbáljuk könyvünk gondolati tartalmát bemutatni. Római számmal a szerzőtől „könyvnek" nevezett részeket jelöljük, arab számmal a szakaszokat ; a
