Századok – 1937

Szemle - Lederer Emma: Egyetemes művelődéstörténet. Ism.: Komoróczy György 119

120 szemle. jellemzően „daraboknak" nevezett fejezeteket lehetőleg gondolatjelekkel fogjuk szétválasztani egymástól. Jellemző műszavait is megmeghagyjuk. I. A gondolkozó én. 1. A világnak tapasztalhatósága. Igazán kritikus bölcselettörtónet még mindig hiányzik. Például Descartes tanának is vannak kritikátlanul átvett részei. Pedig ő maga is áttörte már az általa felvett alaptételt, a cogito, ergo sum-ot. Szerző e tételt nem mellőzi, hanem kiegészíti a sent.io, ergo summái. A szavak nélküli érzelemtükrözésre térve, megkülönbözteti a gondolattudatos és érzelemtudatos érzést (sentio) s vizsgálja viszonyukat egymáshoz, meg a szó-előtti nyelvhez. — 2. A szó- és érzelemtükrözés fejtegetése a könyvnek egyik leghosszabb szakasza. Négy fejezeten keresztül iparkodik a szerző szétválasztani őket, határvonalat húzni szempontjukból állat és ember között, rajzolni a szótükrözésre való átmenetet az őskorban s bizonyítani elméletét a mai lelki szerelem-történés által : mekkora és miféle szerepe van az érzelmeknek a szavakbafoglalás s egyáltalán a tudatosság előtt ; mily szoros kapcsolatuk az érzéki ingerek világával s hogy egyrészt időbeli elsőbbségük van a gondolatokkal szemben, másrészt túlsúlyuk a világkép kialakulásában. — 3. Majd a fogalomalkotás történetiségéről és a fogalmak „történetietlenségéről" elmélkedik. Bizonyítókok : kettős jelentésű szavak az őskori nyelvben s a nyelv későbbi fejlődése, például a tudományos fogalmak terén. II. A gondolkodás eszközei. 1. A gondolkodási és agyfolyamatok azonosak. (Eredetiben is idézzük : Die Dasselbigkeit der Denk- und Gehirn Vorgänge.) Szerző a parallelizmus és kölcsönhatás tanainak elutasítása után utal arra, hogy a tapasztalható valóság minden történése anyaghoz kötött s ez alapon énünk lelki viselkedését elfogadja ugyan, de a lelket nem. Egész további elméletét a fiziológiai emlékezésre építi s ez alapon a gondolatok keletkezésének — valamint az agy-gondolat-folyamatoknak is csak egyetlen alakját engedélyezi : a gondolatasszociációt. S mivel minden gondolkozás a kívülről jövő benyomásoktól s ezek emlékképeitől függ : ez alapon belvilágunk teljesen függ a külvilágunktól. Az említett egyetlen folyamatot természetesen majd agyi oldalról tekinthetjük, mint benyomást, majd gondolkodási oldalról, mint gondolatkapcsolatot —- aminthogy az előbbi túlnyomóan agyi, az utóbbi túlnyomóan gondol kozási történés. Emez ismét két komponensből : az emlékképkészletből és az agytevékenységnek erőkvantumából áll. 2. A gondolkodó én osztatlan s az akarati gondolat egyenlő a többi fajtával. Gondolkozásunk folyama szimplán futó szalag. Az agyi s gondolati folyamatok előre meg vannak szabva. Nincs vagy-vagy külvilág és belvilág között, szabadság és megkötöttség között : ugyanazon egy „világ- és éntörténésnek" van csak külső és belső fele. Az olvasónak, mire eddig elér, elfogy a türelme s már nem érdekli, hogy vájjon mit mondhat a hátralevő két „könyvben" a „természetnek és szellemnek kutatási módjairól", valamint a „természet- és szellemtudományoknak közös céljairól" az az elmélkedő, aki a fentebbi sokkal egyszerűbb és sokkal tisztázottabb témákról az említett állításokat tudta manapság komolyan gondolni ós publikálni. Sivár csalódás-érzés lesz e könyv olvasóján úrrá, hogyha más német aktív történetíróknak történetelméleti eszméléseire gondol. Milyen termékenyítő teóriák fakadtak ezekből például Lamprechtnél, vagy klaszszikusan tudományos analízisek például E. Meyernél s józan tartalmitárgyi történetbölcselet Th. Lindnernél stb. Míg íme e szerzőnél : ha lélektan, akkor a már Wundtól ostorozott tudományelőtti vulgáris