Századok – 1937

Értekezések - BARÁTH TIBOR: A dunai táj a francianyelvű történetírás tükrében (1871–1935) - 55–58

A DITNAI TÁJ A FRANCIA TÖRTÉNETÍRÁS TÜKRÉBEN. 85 azokat az eltéréseket, amelyek néprajzi, gazdasági, jogi, politikai stb. téren észlelhetők s rendre megcáfolja azokat az érveket, amelyek az Anschluss mellett felhozhatók. Azt írja, hogy az osztrák fajilag nem germán, hanem kelta s ereiben sok a latin vér ; hogy az osztrák-német kapcsolatok örökké az antagonizmus jegyében folytak le ; hogy Ausztria a századok folyamán általában minden téren eredeti egyéniséget alakított ki ; hogy az osztrák nem is szíveli a németet stb. Majd összefoglalólag így szól : ,,Az osztrák tehát különbözik a némettől eredete, története, műveltsége és vallása tekintetében egyaránt."1 Ha tehát a nemzetiségi elvet következetesen keresztül óhajtjuk vinni és III. Napoleon szellemében mindazokat a népeket külön állammal felruházni, amelyek eredetükre, vallásukra, hagyományaikra és nyelvükre, valamint szokásaikra és érdekeikre nézve külön egyéniséget jelentenek, akkor Ausztriát feltétlenül külön állam illeti meg.2 Független marad-e Ausztria ? Akar-e független maradni ? Ha igen, megvan-e erre az anyagi lehetősége ? Ezekre a kérdésekre a háború utáni osztrák történet átvizsgálásából igyekeznek választ nyerni. Az Ausztria akaratáról alkotott francia véleményt talán Eisenmann fejezi ki a legtalálóban. „Mindaz, amit róla mondhatni, úgy vélem, — mondja — összegezhető abban, hogy e tekintetben Ausztria maga is határozatlan és nem tudja pontosan, mitévő legyen, hiszen ellentétes irányokból jövő vonzásoknak van alávetve."3 Arra a kérdésre viszont, hogy életképes-e ez az ország, Donnadieu így válaszol : „Non seulement l'Autriche peut vivre indépendante, mais elle le doit", — nemcsak hogy élhet függetlenül, hanem ez kötelessége is.4 Barátli Tibor. 1 I. ra„ 132., 134., 137., 138., 154. 1. 2 I. m.,150. 1. 3 Eisenmann : Lès problèmes de l'Europe danubienne, 5. 1. 4 I. m., 129. 1.