Századok – 1937

Értekezések - BARÁTH TIBOR: A dunai táj a francianyelvű történetírás tükrében (1871–1935) - 55–58

84 BAI1ÁTH TIBOR. mond : „Trois siècles de luttes contre Г Anschluss intellectuel", — három évszázados harc a szellemi Anschluss ellen. Tibal a XVI. század közepén kezdi elbeszélését, amikor a reformáció következtében Ausztria és Németország fejlődése külön utakra tér. A protestáns Németországgal szemben Ausztria katolikus marad, majd a jezsuiták hatalmába kerül és kiforr talán legsajátosabb nemzeti vonása, az intranzigens és aktív katolicizmus. A pogány törökkel folytatott harcok ezt az alapvonást csak erősítik. E vonás főbb árnyalatai a következők : jámborság, hagyomány- és tekintélytisztelet és a racionalis formáktól való idegenkedés (horreur de la raison raisonnante et critiquante). Ez a világnézet legjobban és legkorábban a fejedelmi udvarban jutott kifejezésre és onnan terjedt el az alattvalók közt. Ezért az osztrák ember, csakúgy mintáz „ausztriacizmus", azaz az osztrák nacionalizmus, a fejedelmi udvar és Bécs nélkül elképzelhetetlen. Ezek az elemek —- katolikum, Habsburgok, Bécs — szerves részei tehát az osztrák nacionalizmusnak s ez az a kollektív háttér, amelyben az első nagy osztrák egyéniségek, mint Abraham a Sancta Clara, Conrad Celtis, Cuspinianus stb. kirajzolódnak.1 Az osztrák nacionalizmus virágkora a barokk kultúra idejére esik. Benne az osztrák nemzeti egyéniség minden téren átütő erővel nyilatkozik meg, a zenében és drámában a legnagyobb tökéletességgel.2

Fejedelmi megteremtője Mária Terézia. A németek, akik ez időben — a harmincéves háború végétől Nagy Frigyesig —• kis fejedelmeikkel élükön a XIV. Lajos által képviselt formákat utánozgatják, és az osztrákok között a különbség ekkor a legnagyobb.3 Amíg Tibal szellemi téren mutatja ki, hogy az osztrák léiek mennyire különbözik a némettől, Donnadieu, a polemikus ízű ,,Où va l'Autriche"

4 szerzője, ha el is ismeri, hogy a németek és az osztrákok közt a legnagyobb különbség az érzelmi világban található,5 nagy nyomatékkal emeli ki 1 „Du monarque cependant cette fonction et cet honneur descendent sur les sujets ; l'Autrichien se doit de détester l'hérétique et l'infidèle et le catholicisme le plus fervent aussi bien que plus intolérant et le plus borné constituera désormais sa caractéristique nationale comme celle de l'Espagnol." (I. m., 47. 1.) „Toutes ces individualités se déssinent sur un arrière plan collectif : la population viennoise, la nation autrichienne, la monarchie habsbourgeoise." (I. т., V. 1.) 2 U. o., 218. és 97. 1. 3 U. o., 118. 1. 4 Paris, 1932. 287 1. 5 I. m., 137. 1.