Századok – 1937
Értekezések - BARÁTH TIBOR: A dunai táj a francianyelvű történetírás tükrében (1871–1935) - 55–58
A DXJNAI TÂJ A FRANCIA TÖRTÉNETÍRÁS TÜKRÉBEN. 67 a régi osztrák-magyar állameszmével összeférhetetlenek s mivel a francia érdek a nemzetiségek javát kívánja, „Austria delenda est".1 A magyar történetre vonatkozó szemlélet főkép azokból a gondolatokból alakult ki, amelyek a csehszlovák, román és délszláv népekkel, valamint a Habsburg-birodalom szervezetével kapcsolatban előkerültek, és két igen markáns vonás húzódott rajta végig. E vonások egyike a magyar és német nép között oly szoros kapcsolatot mutat, mintha már nem is két különböző nemzetről volna szó, hanem a német Mitteleuropa csupán névben különböző munkásairól. Osusky és Chopin „.Magyars et Pangermanistes" с. könyve egyenesen ennek az azonosságnak kimutatását tűzte ki céljául. Úgy látszott, mintha a német programm megvalósítása érdekében erőszakolta volna ki Tisza István az 1914-i koronatanácsban a háború megindítását.2 A másik vonás, amely e háború alatti történetszemléletet magyar vonatkozásban jellemezte, az ezeréves magyar elnyomás állítása volt. Ez a tévtan a következő gondolatmenetben alakult ki : a nemzetiségek Magyarország területén őslakók ; hajdan mind függetlenek voltak ; függetlenségüket a magyar nemesség kasztja semmisítette meg, melynek kegyetlensége minden képzeletet felülmúl. A magyarok nyugateurópai jóhíre az 1848/49-es forradalmon alapult ; ez azonban indokolatlan szemlélet, mert ennek a népnek 1867. után legsürgősebb dolga az volt, hogy egyénileg kielégülve folytassa elnyomó politikáját. A nemzetiségek felszabadításával tehát Magyarország is lerombolandó. Kérdés, vájjon a szlavista irodalmi iskola kétségtelenül nagy véleményformáló tevékenysége rendelkezett-e kielégítő tudományos alappal és hogy helytállnak-e azok a premisszák, amelyekre a politikai konklúzió, a Monarchia lerombolása 1 E. Benes : Détruisez l'Autriche-Hongrie. (Paris, 1916.) G. Salvioli : Delenda Austria. (Paris, 1918.) Hasonló eredményre jutott G. Gravier: Les frontières historiques de la Serbie (Paris, 1919.) c. munkájában, ahol Szerbia történeti határainak vizsgálatából e nép politikai törekvéseinek irányait igyekszik megállapítani. Eredményét Markovics Szvetozár 1871-ből való híres szavaival foglalja össze, mondván, hogy a szerb eszme a legforradalmibb gondolat, ami Sztambultól Bécsig a politika birodalmában csak elgondolható és hogy az magában foglalja Ausztria-Magyarország lerombolását. (I. m. 161. 1.) Ugyanígy L. Léger: Le panslavisme et l'intérêt frauçais (Paris, 1917.) с. munkájában, főleg „L'organisation du panslavisme" fejezetében. Stb. — Az osztrák és a magyar szocialista pártok közvetve maguk is közreműködtek a Monarchia-ellenes szemlélet kialakításában. A kérdésnek ezt az oldalát a németnyelvű irodalom átvizsgálása volna hivatva tüzetesebben megvilágítani. 2 Benes i. m., 43. 1. 6*
