Századok – 1937
Értekezések - BARÁTH TIBOR: A dunai táj a francianyelvű történetírás tükrében (1871–1935) - 55–58
68 BAI1ÁTH TIBOR. és az osztrák-magyar állameszme félretolása felépült ? Azt már láttuk, hogy az új francia történeti iskolát politikai mozzanatok szülték és politikai mozzanatok növelték. Azt is láttuk, hogy a történettudósok egyúttal politikailag is tevékenykedtek. Mi sem lehetett előttük természetesebb, mint az, hogy politikai hitvallásukat a történetben is kifejezésre juttassák. Csakhogy ezen a téren túlságosan messze mentek és a történettudományt valósággal a politika szolgálatába állították. Léger példáid „munkáiban sohasem választotta el a tiszta tudományt a politikai hasznosságtól és a haza szolgálatától".1 Denis, „az elnyomott nemzetek ügyvédje", maga bevallotta, hogy műveiben nem tudott tárgyilagos maradni, hanem a bakó iránt gyűlöletet, a mártír iránt rokonszenvet érzett.2 Eisenmann róla szólva, megállapította, hogy egész történetírói munkássága „procède immédiatement. directement et l'on pourrait dire exclusivement de son ardent, de son farouche patriotisme français".3 A. Mazon, a Collège de France tanára, a francia szlavisztikának történetéről szólva ennek a kornak munkásságáról nagy tárgyilagossággal állapította meg, hogy a nyugodt tudományos fejlődést „a politikával és a propagandával való szomszédosság, a könnyű érvényesülési lehetőség, továbbá a politikai és tudományos ismeretek zavara" nagyban hátráltatta.4 Más szóval ez azt jelenti, hogy az 1871-ből eredő francia történetíró nemzedék tollát teljes egészében a revanche-gondolat szolgálatába szegődtette. Ez a sajnálatos helyzet magyarázza meg azt, hogy a szlavofil történeti iskola, támogatva a nemzetiségek propagandájától, véglegesen tönkretehette a Dunatáj régi történetszemléletét, beépíthetett a francia köztudatba három, rovásunkra kidolgozott imperializmust, a csehszlovákizmust, a dákorománizmust és a jugoszlávizmust, hogy elhinthette az évezredes magyar elnyomás tanát, az osztrák-magyar állameszme csődjét és talán visszavonhatatlanul bevonultatta Franciaország történeti tudatába a szlávok nagy 1 A Léger „Les anciennes civilisations slaves" с. műve boritéklapján lévő rövid életrajzból. 2 Werstadt i. m., 171. 1. 3 Eisenmann, Le Monde slave, 1928. 301. 1. (beszéd). — a szlavofil szellemet egyes franciák is túlságosnak találták. Denis 1918-ban egy ilyen szövegezésű névtelen levelet kapott : „Vieux misérable ! Tu ne seras donc satisfait que lorsque tu auras fait couler pour tes Slaves tout le sang de la France?" (M. Ibrovac : Ernest Denis,les Tchécoslovaques et les Yougoslaves. Le Monde slave, 1928. 217. 1.) 4 La science française, II. 463. 1.
