Századok – 1937

Értekezések - BARÁTH TIBOR: A dunai táj a francianyelvű történetírás tükrében (1871–1935) - 55–58

62 BAI1ÁTH TIBOR. 1916-ig — Mircea R. Sirianu végezte el, aki ezt a problémát doktori értekezés formájában igen nagy terjedelemben „La question de Transylvanie" (1916) címen tárgyalta.1 E felsorolt munkák eredményeit, melyekhez természetesen még sok száz kisebb-nagyobb fontosságú tanulmányé is csatlakozott, központilag használta fel és terjesztette a „Bulletin d'Etudes historiques et politiques du Comité Michelet" nevű hivatalos orgánum, melyet egy a történetre kiterjeszkedő másik Comité d'Etudes egészített ki. Utóbbi Lavisse elnöklete alatt működött s tagjai sorában Denis, Seignobos, Dürkheim, Bédier és Weiss egyetemi tanárok nevével találkozunk. E valóban széles dokumentáción épült fel Etienne Fournol többször idézett tanulmánya : ,,De la Succession d'Autriche. Essai sur le régime des pays autrichiens avant, pendant et après la Guerre", mely a szerzőnek 1913 és 1917 közt nagy elmeéllel megírt tanulmányait tartalmazza. Azt a szellemet vizsgálva, amely ezekben a történetipolitikai tanulmányokban kifejezésre jutott s amely a mai napig is alapját képezi a dunatáji francia történetszemléletnek, különösképen két mozzanatot kell kiemelnünk: a nemzetfogalom újszerű felfogását és a demokratikus eszmét. Ez a gondolatpár szolgált ugyanis értékmérő gyanánt a dunai táj történeti jelenségeinek új rendszerbe való szedéséhez. Ezt a két eszmét állították fel posztulátumként a szlavofil történetírók minden történeti jelenséggel szemben. Littré szerint a nemzet azonos területen lakó emberek egyesülése, akik ugyanazon vagy különböző kormányok alatt élnek, akiknek érdekei régóta jórészben közösek s akiket így azonos fajhoz tartozóknak tekinthetünk. Ezt a nemzet-fogalmat Ernest Renan 1882-ben tartott híres, azóta sokszor lenyomtatott beszédében : ,,Qu'est-ce qu'une nation ?", élesen kirajzolta. Felfogása úgy ismeretes, mint a francia „nemzet" legpontosabb meghatározása. Szerinte a nemzet akarati és érzelmi egység, amely elsősorban a közös múlton alapszik. Tiltakozik a francia irodalomban fokozatosan tért hódító néprajzi, németes nemzet-fogalom ellen, melynek fő alkotóeleme a faj.2 Ám ez ünnepélyes tiltakozás ellenére is, mint ezt különben René Johannet is 1 Az Erdélyre vonatkozó francianyelvű munkák nem egészen kimerítő, de jól használható könyvészetet Mikó I. „La question de Transylvanie, 1865—1920" címen közli Jakabffy Elemér kisebbségi lapjában, La Voix des minorités, XIV. évf. 1936. 194. 1. 2 E. Renan : Qu'est-ce qu'une nation? (Paris, 1934.) XI., 83., 88. 1. — A francia és a német nemzetfogalmat részletesen vizsgálja Johannet : Le principe des nationalités. (Paris, 1923.) 204., 216. 1.