Századok – 1937
Értekezések - BARÁTH TIBOR: A dunai táj a francianyelvű történetírás tükrében (1871–1935) - 55–58
A DITNAI TÁJ A FRANCIA TÖRTÉNETÍRÁS TÜKRÉBEN. 63 megjegyzi,1 a német néprajzi nemzetfogalom rohamosan elterjedt Franciaországban, főleg 1914 után, éppen a szlavofil írók munkássága révén. Ehhez az új nemzetfogalomhoz hozzácsatolták azt a politikai elvet, hogy a népek szuverenitásukat önmagukból merítik, az tőlük elidegeníthetetlen, azaz, hogy eszményi állapotban minden nemzetiségnek joga van külön állami élethez. S ezzel kész is volt az egyik posztulátum, amellyel a dunai táj történetének vizsgálatához hozzáláttak s amely az új szemlélet első tartóoszlopává lett. A demokratikus posztulátum megalkotása szintén a világháború gyümölcse, bár szélesebb mértékű alkalmazása a történeti művekben a háború utánra esik. Alighogy kitört a nagy világégés, a francia intellektuálisok tüstént hozzáláttak a nagy katasztrófa megmagyarázásához. A történeten kívül, melyhez elsősorban fordultak, a népek világnézetét is segítségül hívták.2 A filozófus Boutroux volt az, aki e második magyarázó tényezőt több értekezésben világosan kidolgozta és eredményként szembeállította a német „Kultur" és a francia „Civilisation" által meghatározott gondolkodási módot. Úgy találta, hogy akik a német táborban harcolnak, azok germán kultúrával, akik pedig a francia táborban vannak, azok latin kultúrával, vagy a vele rokon szláv kultúrával élnek. S amíg a latin-szláv kultúra főjegyét demokratikus mivoltában találta meg, a germánt elnyomó jellegűnek nevezte. A nemzetiségek képviselői, akik e demokratikus, tehát a nemzeti felszabadulást automatikusan magábafoglaló nézetet örömest magukévá tették, nézetüknek Masarykkal nyomatékosan kifejezést adtak. A nagy cseh professzor számos értekezésében, de legvilágosabban az Institut d'Etudes slaves felavatásakor (1923) mondott beszédében,3 retrospektív magyarázatként kiemelte, hogy a szlávok egyebek közt azért álltak az Entente oldalára, mert más értékeszmék hordozói voltak, mint a németek. A szláv világ és Nyugat nagy demokratikus egységként állt a caesaropapismus, etatizmus és az imperializmus eszméihez szegődött Központi Hatalmakkal szemben. Miután így a világot kezdetétől fogva két táborra osztották, demokratikusra és feudális-arisztokratikusra, a dunai táj történetvizsgálói számára ez a második posztulátum is adva volt. A nemzetiség és demokrácia világító lámpásával a cseh történet mindenekelőtt a már korábban megkezdett irányban 1 I. m., 229. 1. s V. ö. J. Vic i. m., 21. 1. 3 M. Thomas G. Masaryk . . d'Etudes slaves. (Prague, 1923.) . à l'inauguration de l'Institut
