Századok – 1937

Értekezések - BARÁTH TIBOR: A dunai táj a francianyelvű történetírás tükrében (1871–1935) - 55–58

70 BAI1ÁTH TIBOR. aki rögtön a katasztrófa után, 1872 őszén Prágába indult és hónapokon át tanulmányozta Palacky csonkán maradt nagy cseh történetét. Élete javát is e mű folytatásának szentelte s munkája eredménye az a ,,cseh-trilógia" lett, amely a multszázadi francia történetírás gyöngyszemeként ismeretes : ,,Hus et la guerre des hussites" (1876), „La fin de l'indépendance bohème" (1890) és „La Bohême depuis la Montagne blanche" (1903). Végső célját Denis sohasem tévesztette szem elől : „A csehek és általában a szláv népek történetének tanulmányozása számára sohasem volt csupán egyéni vágyakat kielégítő lelki-szellemi gyönyörűség. Ez neki mindig és elsősorban csak arra való eszköz volt, hogy hazájának természetes szövetségeseit felismerhesse, akik valamennyien egy és ugyanazon harcias nyugtalan szomszéd fenyegetése alatt éltek. Az újkori Németország kialakulásáról írt értekezésének ugyancsak nem volt egyéb célja, mint hogy jobban megismerje a régi és eljövendő ellenfelet".1 így lett ő a francia revancheeszme legjelesebb történetíró-képviselője. Louis Léger (1843— 1923), a Collège de France tanára, a dunai táj másik nagy vizsgálója, szerzője a híres „Histoire de l'Autriche-Hongrie depuis les origines jusqu'à l'année 1894" (1879, 41895) című műnek, hazafias felfogásban egyívású volt Denisvel. Amikor például Lubor Niederle szláv népeket tárgyaló könyvét franciára lefordította, a munkához írt előszóban felhívta honfitársai figyelmét arra, hogy az oroszon kívül más, sorsukkal elégedetlen szláv népek is vannak. ,,A legnagyobb érdekünk", fűzte hozzá, „hogy megtudjuk, minő erőt képviselnek ezek és milyenek kilátásaik a jövőt illetőleg".2 A szlavisták mellett nagy szerep jutott Edouard Sayous (1842—1898) későbbi besançoni egyetemi tanárnak is, akinek a magyar történelem átvizsgálása és annak a francia közönséggel való megismertetése jutott feladatul. Szép munkája, a magyarul is megjelent „Histoire générale des Hongrois" (1876), a mai napig is a legterjedelmesebb francianyelvű magyar történet. Az ő politikai cikkei és hivatalos kiküldetései nem hagynak kétséget aziránt, hogy a megkezdett középeurópai tudományos orientáció jelentőségével szintén tisztában volt. A dunai táj 1 J. Werstadt : Ernest Denis historien des Tchèques. Le Monde slave, IV. évf. 1928. 167. 1. — Denis annyira ment a népek érzelmeinek fürkészésében, hogy idegen nemzetiségű diákjait és a sorbonnei előadókat is kikérdezte országuk bajairól. (H. Jelinek : La littérature tchèque contemporaine. Cours professé à la Sorbonne en 1910. Paris, 1912. 9. 1.) 2 L. Niederle : La race slave. Statistique^lémographie, anthropologie. (Paris, 1911.) II. 1.