Századok – 1937

Értekezések - BARÁTH TIBOR: A dunai táj a francianyelvű történetírás tükrében (1871–1935) - 55–58

A DITNAI TÁJ A FRANCIA TÖRTÉNETÍRÁS TÜKRÉBEN. 57 történetének jelentősebb háború előtti vizsgálói sorában említsük még August Himly (1823—1906) nevét, aki ..His­toire de la formation territoriale des Etats de l'Europe cen­trale" (1876) című művében óriási adathalmazt bocsátott a francia történettudomány rendelkezésére, Auerbachét, a „Les races et nationalités en Autriche-Hongrie" (1898,2 1917) szerzőjéét és a később szintén nagy szerepre jutott Louis Eisenmannét, akinek legjelesebb alkotása a máig is egyedülálló „Le compromis austro-hongrois de 1867" (1904) című munka. E kitűnő vezérek mögött egész sereg másod- és harmadrendű kutató és közíró működött, akiknek tevékeny­ségét módunkban lesz részben megismerhetni. 1871 és 1914 közt e kutató gárda figyelme a cseh és a magyar népre, valamint a Monarchia politikai szervezetére összpontosult. A délszlávok történetével ekkor még alig fog­lalkoztak. Hasonlóképen nem volt még ekkor jelesebb oláh specialista sem. Az oláhok maguk vették fel a nyugateurópai kapcsolatokat, az ókirályságbeliek éppúgy, mint az erdélyiek. Utóbbiak francianyelvű irodalmi tevékenysége 1883-ban egy a Dantu cégnél kiadott politikai „Mémorandum"-mal kez­dődik.1 E balkáni népek históriája bizonyára azért nyomult be valamivel később a francia köztudatba, mert a franciákat mindenekelőtt a corpus Germanicum közvetlen szomszédjai érdekelték. De másrészt ezek a népek — a szerbek, oláhok — Franciaország szövetségesének, Oroszországnak érdekkörébe tartoztak, csakúgy, mint Lengyelország, s így nem lehetett francia érdek például a besszarábiai ügyek feszegetése. Ez a tény egyúttal megmagyarázza azt is, hogy a franciák még a háború alatt is miért csak Erdély „felszabadításával" fog­lalkoztak és miért oláh eredetű ma is a legtöbb francia nyelvű oláh történeti munka. E francia nyelven megszületett irodalom, valamint a közbejött politikai események csakhamar kialakították a nézetet arra vonatkozólag, hogy francia szempontból milyen eszmék és elemek fogják majd a rövidesen elkövetkező duna­táji történeti szintézisnek jellemző vonasait megadni. Louis Léger Niederle könyvének fordításában (1911) térképet közölt a szláv népek történeti elterjedéséről, amit olvasóinak később is különösen figyelmébe ajánlott. Ez a primitív hely­zetet mutató térkép — mondotta — a németség mai elter­jedését ábrázoló térkép mellett „valóságos reveláció". Meg-1 G. Moroianu : Les luttes des Roumains transylvains pour la liberté et l'opinion européenne. Episodes et souvenirs. (Paris, 1933 ) 17. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom