Századok – 1937
Értekezések - FEKETE NAGY ANTAL: Településtörténet és egyháztörténet 417–431
településtörténet és eg vháztörténet. 427 kolonizáció útját, hanem közvetlenül thüringiai hazájukból, a legrövidebb úton vándoroltak a Szepességre. A szepesmegyei Kurimján, középkori magyar nevén Szentkorin temploma Szent Quirinus mártír tiszteletére volt szentelve ; innen ered a község neve is.1 A szent tisztelete Magyarországon nem igen mutatható ki, a falu lakói különben is német telepesek voltak, tehát a szent tiszteletét is ők hozhatták magukkal őshazájukból. Szent Quirinus tisztelete tehát ismét elvezet berniünket a róla, illetve a tiszteletére emelt templomról elnevezett község telepeseinek őshazájába. A katholikus egyház mártirszentjei közül hárman is viselték a Quirinus nevet, de közülük itt természetesen csak az jöhet számításba, akit német területen is ismertek és tiszteltek. A III. Claudius császársága alatt 269-ben Rómában lefejezett Szent Quirinus ereklyéi a VIII. században a bajorországi Münchentől délre, a tiroli határ közelében fekvő Tegernsee községbe kerültek, ahol a hamvak áthelyezésével kapcsolatban a szent tisztelete gyorsan elterjedt és megerősödött, később pedig még tovább terjedt a Németbirodalom más területére és Ausztriába is.2 De Szentkorin község első feltűnési idejében, 1268-ban3 a szent tisztelete Németország egyéb vidékein még ismeretlen Volt, s így a község lakóinak őshazáját Dél-Bajorországban, Tegernsee vidékén kell keresnünk. Szándékosan mondottunk őshazát, mert Szentkorin telepeseinek esetében nincsenek, mint Késmárknál, olyan körülmények, melyek alapján közvetlen bevándorlást tételezhetnénk fel, úgyhogy itt a Szepességen történt letelepedést esetleg hoszszabb, kelet felé történt vándorlás előzte meg. A szomszédos sárosmegyei Berzeviczének 1355-ben először említett temploma szintén Szent Korin tiszteletére volt szentelve.4 Ehhez a körülményhez azonban messzemenő településtörténeti következtetéseket nem fűzhetünk. A patrocinium rámutathat a község lakosságának eredetére, de ugyanakkor a községnek a Szepességről származó, eredetileg szintén német nemzetiségű földesuraira is. A helység szláv nevét nem tekintve, a lakosság eredetét illetőleg annál inkább tartózkodnunk kell eredmények leszűrésétől, mert földesurai a helységben laktak, sőt nevüket is onnan vették ; s mivel az egyház kegyúri templom volt, a patroeiniumot is valószínűleg a földesurak választották meg. 1 Schmauk : Supplemeiitum Analectoruin Scep. (Leutschoviae, 1889), 223. 1,—Fekete Nagy, i. m. 186—187. 1. 2 VVetzer—Welte : Kirchenlexikon, X. 694 -695. 1. 3 Fekete Nagy, i. m. 186—187. 1. 4 O. L. Múz. Berzeviczy-lt.
