Századok – 1937

Értekezések - BÁRCZI GÉZA: A középkori vallon-magyar érintkezésekhez 399–416

400 BABCZI GÉZA. garorum vicum magnum, qui Hungaria adhuc hodierna die vulgariter nominatur). Később, 1052-ben, Wazonak, a 23. püspöknek az idejében Vallonföldet pusztítja az éhínség, s ekkor a mintegy két évtizeddel azelőtt letelepedett magyarok egy része sok vallon Hege-ivei együtt családostul Magyarországra költözött, ott a király igen jól fogadta őket, földet adott nekik (terrain seu locum fere in regni sui medio perpetuo assignavit), lelkükre kötve, hogy anyanyelvüket el ne felejtsék (mandans eisdem, ne gallicam dedisserent aut oblivioni traderent quovis modo). Megállapítja ezenkívül az oklevél hivatalosan, hogy ezek a zarándokok kifogástalanul tudnak vallonul (loquelam gallicam nostre civitatis omnino eonsimilem eloquuntur) s elismeri őket compatriotáinaк.1 Ezt az adatot nálunk, ahol ezzel a kérdéssel, bár az adat maga régóta ismeretes volt, csak az utóbbi évtizedekben foglalkoztak, részben inkább más krónikák alapján, részben másodkézből, általában mindenki elfogadja hitelesnek,2

legföljebb egyes részletek megbízhatósága tekintetében bukkant föl ellenvélemény.3 A belga történetírás már régen ismerte ezt az adatot s exotikus érdekessége miatt föl is használta. így említi a XVII. század első felében Barthélémy Fisén jezsuita (1591—1649) História Ecclesiae Leodiensis (1696) c. művében, nem tudni milyen forrás alapján, sőt habozó modorából az sem derül ki, látta-e valamelyik idevágó krónikát vagy csak másodkézből meríti értesülését, ugyanis auctor sive commentatorról beszél.4 Az adatot elfogadja minden kritika nélkül. Ugyancsak a XVII. században, Fisentől esetleg függetlenül, Jean-Erard Foullon jezsuita (1608—1668) részletesen megemlékezik róla,5 és a maga teljességében elfogadja, bár a Rue Hongrée utcanevet a 953. évi magyardúlással hozza kapcsolatba.6 A XVIII. században Théodore Bouille karmelita (1680—1743), aki szemmelláthatólag Fisenből 1 Chronique de Jean de Stavelot p. p. Borgne (Bruxelles, 1861) 595—598. 1. 2 Auner M., Századok L. 36. 1.; D. Pais, RevEtHongr. I. 140.1. Hóman В.—Szekfű Gy.: Magyar tört. I. 291. 1. ; J. Németh : Les colonies françaises de Hongrie (Szeged, 1936) 12. s köv. 1. 3 Bárczi, RevEtHongr. VII. 140 1. ; M Ny. (= Magyar Nyelv) XXV. 265. 1. 4 Dewez : Histoire du pays de Liège (Bruxelles, 1822) I. 43 1., note. 5 História Leodiensis (Liège, 1735) II. 27.1. és röviden : Históriáé Leodiensis Compendium (Liège, 1655) 149. 1. 6 Hist. Leod. I. 178. 1.