Századok – 1937

Történelmi irodalom - Szekfű Gyula ld. Hóman Bálint - 356

361) történeti irodalom. munkát ettől az esetleges találkozástól eltekintve ég és földkülönbség választja el. így nevezetesen a Millenniumi Történet lényegében csak a szaktudósok szűk köre számára készült ; a nagyközönséggel legfeljebb annyi kapcsolata volt, hogy tetszetős külső kiállításáért művelt polgárcsaládok is szívesen illesztették be könyvtárukba, anélkül azonban, hogy ezen a címen indíttatva vagy éppen kötelezve érezték volna magukat forgatására. Ezzel szemben a Hóman—Szekfű-féle szintézis megjelenése irodalmi szempontból is eseményt jelentett és ma is az a helyzet, hogy a laikus közönség talán még szívesebben és nagyobb érdeklődéssel olvassa, mint a tudós világ. Legjobb bizonyíték erre, hogy aránylag rövid idő alatt bárom, nálunk szokatlanul nagy példányszámú kiadás került belőle forgalomba. A másik lényeges különbség a két standard work közt, hogy míg a millenniumi történet alapjában véve nem áll másból, mint a korábbi részletkutatások összegezéséből és rendszerezéséből, addig az új összefoglalás szerzői újszerű szempontjaikkal egészen átgyúrták és tetszetősebb, mert elevenebb és életteljesebb képpé formálták a roppant pigra massât. Míg tehát a millenniumi történet egy hanyatló és pusztulás felé siető irányzat, a pozitivista történetírás utolsó kísérleteként tűnik fel, addig a Hóman—Szekfűben egy új kezdemény, a ma általában szellemtörténetinek nevezett irány első nagyszabású bemutatkozását kell üdvözölnünk. Költői hasonlattal úgy is mondhatjuk, hogy a millenniumi történet a leáldozó, az új Magyar Történet pedig a felkelő napót jelképezi. Az előbbi jelenti a befejezést, egv meghaladott korszak lezárását, az utóbbi pedig az elindulást, egy gazdagnak és termékenynek Ígérkező kor megnyitását. Nem akarjuk azonban tovább szőni a hasonlatokat, mert úgy érezzük, hogy felesleges és kárbaveszett munka volna részünkről, ha most, a hetedik kötet megjelenése kapcsán akarnók felhívni a figyelmet azokra a nagy és alapvető különbségekre, melyek az új összefoglalást minden korábbi, hasonló természetű vállalkozástól elválasztják. Hiszen ezt már elvégezték előttünk mások és így nekünk nincsen más feladatunk, mint megállapítani, hogy az új kötet szellemben, felfogásban, anyagbeosztásban és feldolgozásmódban tökéletesen harmonizál az előző kötetekkel. Ami kis különbség mégis mutatkozik közötte és idősebb testvérei közt, az elsősorban a feldolgozott tárgy érdekességének javára Írandó. Ez természetes. Hiszen a kötet jobbára olyan eseményeket tárgyal, melyek időben egészen közel esnek hozzánk s melyek közvetve vagy közvetlenül döntő hatással voltak jelenünk alakulására. Nem csoda tehát, hogy fokozott érdeklődéssel, sőt drámai feszültséggel kísérjük kibontakozásukat és színes, egyszer tragikus, másszor felemelő történelemmé szövődésüket. De ez nemcsak a tárgy, hanem egyben a forma érdeme is. Mert Sz. kitűnően ért hozzá, hogy plasztikus előadásával még elevenebbé és érzékelhetőbbé tegye a rohanó események egymásután sorakozását és szerves egymásbafonódását. Amit ezen a téren nyújt, az valóban mesteri teljesítmény.