Századok – 1937

Történelmi irodalom - Wellmann Imre ld. Károlyi Árpád 342

34(1 történeti irodalom. 1541-ben s ezért se a lakosság nem pusztult el, se épületekben nem esett kár. Azonban természetes, hogy ettől fogva a budai uralkodó osztály a hódítók soraiból került ki s ennekfolytán a keresztény lakosság alárendelt helyzetbe jutott. Az is érthető, hogy magában a várban a régi keresztény lakosságot nem tűrte meg a török. Sok bizonyíték szól amellett is, hogy Pest keresztény lakossága sem pusztult el a hódoltság alatt, sőt a viszonyokhoz képest elég számos is volt. Ellenben kétségtelen, hogy Óbuda a XVI. és XVII. század fordulóján pusztán maradt, de nem erőszakos beavatkozás, hanem a lakosság elköltözése folytán. De később ezek a bujdosók is visszaszállingóztak. Kelényi B. Ottónak „A török Buda a keresztény Nyugat közvéleményében" című dolgozata négy fejezetben, mégpedig : „A kereszténység védőbástyája", „A nyugati kalandorok vándorútja", „Az Unio Christiana küzdőtere" és „A királyi főváros a barokk eszmevilágában" címek alatt behatóan ismerteti mindazt, amit a keresztény Nyugaton Magyarországról, de főként a törökkézre jutott Budáról tudtak és írtak. Az érdeklődés kétségkívül igen nagy volt s irodalmi visszhangja csak az 1718-ban kötött pozsareváci békétől kezdve halkul el, mégpedig nem csupán Buda, hanem a török kérdés és Magyarország irányában is. Teljesen a hadtörténelem körébe vág Banfi Florio\v,\k „Buda és Pest erődítményei" című alapos tanulmánya. Részletesen leírja a királyi várkastély, a budai Eelsőváros, az Alsóváros, a Víziváros, a Szent Gellért-hegy és Pest védőműveit. Erődítési szempontból nagyon fontos és helyes a szerzőnek az a megállapítása, hogy a királyi kastély és a Felsőváros korántsem voltak abban a viszonyban egymáshoz, amelyet a városerődítésnek ez a két alkotóeleme megkívánt volna, mert a kastély a Felsővárosnál jóval alacsonyabb szintre épült, holott voltaképen fordítva kellett volna lennie. A török hódoltság alig változtatott valamit Budavárán s így az a visszafoglalás idején is a várépítésnek részben középkori, részben átmeneti stílusát mutatta. A kastély védővonalán az akkor uralkodó bástyarendszernek semmi s a Felsővárosban is csak egy nyoma maradt, az ú. n. „Erdélyi bástya", a János királyt szolgáló Domenico da Bologna 1534 és 1540 közötti alkotása. A szerző szerint a Felsővárosnak 1541-ben már készen állott védőöve Mátyás király uralkodása alatt, pontosabban 1467 és 1490 között épült. Az Alsóvárosról pedig kimutatja, hogy az az erődvonal, amelyet addig Zsigmond királynak tulajdonítottak — Marcantonio Pigafetta újabban előkerült feljegyzései szerint — a törökök műve volt. A Víziváros erődítményeiről Marsili szolgált a legbecsesebb felvilágosítással. A Szent Gellért-hegyen állott, palánkkal körülfogott blokkházat a törökök építették, valószínűleg még 1541-ben. Pestnek 1686-ban szerepelt körfalai 1467 és 1471 között keletkeztek. Korábban csupán egy kisebb mentsvár állott Pesten, amelyet a város fogott körül. „Kéziratos ábrázolások Buda visszafoglalásáról" című dolgozatában helyesen állapítja meg Borbély Andor, hogy a régi