Századok – 1937

Történelmi irodalom - Wellmann Imre ld. Károlyi Árpád 342

34(1 történeti irodalom. Az előbbi csoportba tartozók közül mindenképen kimagaslik Károlyi Árpádnak 1886-ban megjelent alapvető nagy műve, amely 1936-ban, a Székesfőváros gondoskodása folytán, átdolgozott, de lényegében nem változott alakban, második kiadásként jutott a közönség kezébe. „Habent sua fata libelli", mondja egy régi latin szállóige. Ez a „végzet" rendszerint olyanformán éri utói a történelmi munkák igen nagy részét, hogy már néhány évvel megjelenésük után túlhaladja őket az újabb kutatások eredménye s a szerző — ha nem akarja, hogy könyve értéktelenné váljék —- kénytelen azt, akárhányszor addigi álláspontjának gyökeres „revideálása" árán is, átdolgozni. Károlyi Árpád kiváló művének más lett a sorsa. Ugyanis, újabb kiadása válván szükségessé, az tűnt ki, hogy a tudós szerző 50 év előtti megállapításai nem szorulnak elevenbevágó módosításra ; de annál szükségesebb volt ezeknek az eredményeknek a teljesen megváltozott helyrajzi keretbe való illesztése. Enélkül alig érthetnék meg a leírást azok, akik Buda és Pest félszázad előtti helyrajzát nem ismerik. Az új kiadáshoz —- természetesen — fel kellett használni az 1886 óta napvilágot látott irodalmi termékek idevágó adatait is. Károlyi Árpád kitűnő könyvének értékét mi sem bizonyítja jobban, mint az a körülmény, hogy az elmúlt 50 év folyamán történt kutatások se hozhattak más eredményt. Meggyőződésünk szerint ez a nagyszerű munka nem csak pillanatnyilag legkitűnőbb rajza Buda és Pest 1686-i vissza vívásának, hanem az marad továbbra is. Az átdolgozás nehéz munkáját, a szerző utasítása szerint, nagyon ügyesen végezte Wellmann Imre ; a kitűnően sikerült térképeket pedig Gerő László alezredes tervezte és rajzolta. Budapest székesfőváros kiadásában, sajnos, kissé elkésve jelent meg a „Tanulmányok Budapest múltjából" című kiadványsorozat ötödik kötete, mely 13 hosszabb-rövidebb cikket taralmaz az évfordulóra vagy a hozzá közeleső évek történetére vonatkozólag. Az igen szép kiállítású kötet élén Markó Árpádnak „A felszabadítás eszméjének magyar apostola" című dolgozata áll. A szerző megállapítása szerint Budavár visszafoglalásában, tehát közvetve Magyarország felszabadításában az akkor már rég porladó Zrínyi Miklósnak elévülhetetlen, eddig még fel nem ismert s ezért kellően nem is méltányolt érdeme van. Ö volt az első főúr, aki a török kiűzésének egyetemleges országos fontosságot tulajdonított s ha Lipót király katonai és polgári tanácsadói elfogadják Zrínyi terveit és javaslatait, akkor a török félhold nem 1686-ban, hanem már 15—20 évvel korábban lehanyatlott volna Buda tornyairól. Gárdonyi Albert „Buda és Pest lakossága a török hódoltság alatt" címen írt értékes tanulmányt a kötetbe. Több ellenkező nézettel szemben megállapítja, hogy az annyiszor hangoztatott pusztulás és romlás nem a hódoltság, hanem a harc következménye volt. Buda és Pest harc nélkül jutott török kézre