Századok – 1937

Történelmi irodalom - Diplomatarium Italicum. I–III. Ism.: Vanyó Tihamér 338

34(1 történeti irodalom. gélikusok közül. Az okmánytár rendkívül érdekes missziós jelentések tömegét közli a Propaganda levéltárából. A nagyrészben nyersen hagyott forrásanyag magyar szempontból való kihasználása a moldvai magyarság múltjának újabban fellendült kutatásához igen becses adatokat szolgáltatna. — Vasiliu Virginia a római városi levéltárban őrzött Orsini-féle családi iratokból adott ki és értelmezett kisebb, vegyes feljegyzéseket a románok XVI. és XVII. századi történetére vonatkozólag. (224—58. 1.) Erdélyi ügyek ismételten szerepelnek benne. — Buta Miklós a vatikáni könyvtár Borghese-gyiijteményéből Rangoni Kolos lengyelországi nuncius (1599—1605.) jelentéseiből közli (259—377. 1.) a román vonatkozásúakat s bevezetésében kevés könyvészet alapján összefoglalást ad. Az okmányokban többször találkozunk erdélyi ügyekkel is, de nem ezeken van a hangsúly. — Isopescu Kolos, aki az Ephemeris Dacoromana 1924-i (II.) kötetében kezdte a Borghese-gyüjteményben Mihály vajda korára, pontosabban az 1595. év első felére vonatkozó eddig ismeretlen okmányok közlését, a jelen kötetben folytatja munkáját az említett év végéig. (378—505. 1.) Műve sok új adattal gazdagítja a román tartományok e korbeli történetére vonatkozó tudásunkat, így különösen ami a románoknak a török elleni háborúban való részvételét, Havasalföld kétségbeesett helyzetét stb. illeti, de erdélyi ügyek is sokszor előkerülnek benne. Az évkönyv 1930-i (II.) kötetében az előzőből már ismert írókkal és hasonló tárgykörökkel találkozunk. így Vasiliu Virginia a moldvai fejedelemség és a Szentszék 1606—1620 közötti kapcsolatait tárgyalja a lengyelországi nunciusok jelentései alapján. (1—71. 1.) A gondosan megírt bevezetésben főként a bakói püspökséggel foglalkozik sokat, amely ez időben a moldvai katolicizmus újjászervezésének középpontja volt, s hogy e hivatásának a katolikus megújhodás szellemében megfelelhessen, a lengyelországi nunciuson keresztül közvetlenül a Szentszéknek rendeltetett alá. Magyar vonatkozás csak kevés akad. így pl. Diotallevi Ferenc nunciusnak 1619. nov. 22-én kelt jelentése szerint Graziani moldvai fejedelem azt mondta a nunciusnak, hogy ámbár azt állítják, hogy Bethlen felkelése ügyében előbb Konstantinápolyban megállapodás történt, ő mégis biztosan tudja, hogy Bethlen vállalkozása a török tudta nélkül következett be. — Buta Miklós terjedelmes anyaggyűjtésével (72—304. 1.) kiegészíti Rangom lengyelországi nunciusnak az előző kötetben közölt jelentéseit a Doria Pamphily család levéltárából, továbbá egészen rövid, krónikaszerű jelentéseket közöl a Rudolf és a török közti háborúról, amelybe beleesik Mihály vajda ismert szereplése is. E rövid jelentések, amelyek a vatikáni Codices Urbinates Latini gyűjteményben találhatók, ámbár semmi újat sem nyújtanak eddigi tudásunkhoz, teljességüknél fogva mégis értékesek ; azonkívül megismertetnek bennünket azzal, hogy mily érzelmekkel tekintettek a római Kúria hivatalos körei Mihály vajda vállalkozására. Az egész hatalmas anyag legelsősorban Erdély akkori történetére vonatkozik. — Cälinescu G.