Századok – 1937

Történelmi irodalom - Diplomatarium Italicum. I–III. Ism.: Vanyó Tihamér 338

34(1 történeti irodalom. a Propaganda levéltárából újabb bőséges forrásközlést ad az 1623—1685 és 1747—1784 közötti években román földön működő hithirdetőkről és tevékenységükről (305—514. 1.) A bevezetésben inkább személyi, mintsem tárgyi és állapotrajz alapján ismerteti a misszionáriusokat. A XVII. század húszas éveiről megállapítja, hogy ez a missziók kezdetének virágzó kora, amikor még csak kevés hithirdető járt szerte az országban, s a katolikusokat inkább világi papok, legfőképen magyarok gondozták. A fejedelmeknek a missziók iránti jóindulatú állásfoglalása a katolikus Nyugattal szemben követett politikájukból folyt, de emellett igen jelentős szerepe volt ebben a nagyszámú katolikus alattvalóra való tekintetnek, továbbá azoknak a hasznos szolgálatoknak, amelyeket a minoriták és jezsuiták a fejedelmeknek és bojároknak teljesítettek. A bevezetéshez csatolt kimerítő okmánytár ezúttal is rendkívül becses adatokkal járul hozzá a moldvai magyarok történetének megismeréséhez. Az évkönyv 1934-i (III.) kötetében viszonylagosan kevesebb a magyar, illetve erdélyi vonatkozású anyag. Radu Konstantin alapos levéltári és könyvészeti jellegű bevezetés után kiadja a perugiai városi levéltárban megtalált, egykorú ismeretlen lengyel szerzőtől származó kéziratot : Vita Despothi principis Moldáviáé. (1—41.1.) Despot 1561-től 1563-ig volt Moldva vajdája. Az irat főként életrajzi adatokat tartalmaz, magyar vonatkozás csak kevés akad benne. — Мода János Báthory Gábor erdélyi fejedelem és Radu Serbán havasalföldi vajda ellenségeskedését tárgyalja nagy részletességgel (42—125. 1.), főként a bécsi nunciusi jelentések alapján, s magyar könyvek, sőt cikkek felhasználásával írja meg bevezetését, azonban, sajnos, Szekfűt nem ismeri. Feldolgozását értékes okmánytár egészíti ki. — Mesrobeanu Antal a vatikáni könyvtár Codices Urbinates Latini, a Barberini-féle és a bréve-gyüjteményből új adatokat közöl Graziani Gáspár moldvai vajdáról (1619—1620), mégpedig főként az uralkodása előtti és utáni időről. így bécsi követségéről, ahová Achmed szultán a császárral kötött 1615 júl. 14-i békeszerződés véglegesítése érdekében küldte. Graziani vajdaságáról csak kevés iratban van szó. Néhány 1616 végéről való okmány a fentebb említett Radu volt havasalföldi vajdára (1602—1611 ) vonatkozik. A közzétett források második csoportja az 1621-i török-lengyel háború előkészületeiről, Moldváról és a román vajdáknak az említett háborúban való részvételéről tájékoztat. (126—239. 1.) A bevezetésben és az okmánytárban egyaránt ismételten szó esik magyar és erdélyi ügyekről is, így Bethlen első hadjáratáról stb. — Á kötet utolsó részében (240—273. 1.) Molajoni M. József passzionista misszionárusnak és havasalföldi általános helynöknek Vladimirescu Tudor 1821 -i bukaresti forradalmáról a Propagandához küldött jelentését adja ki Gäzdaru D. Molajoni a forradalmi megmozdulás első részének szemtanuja volt, később azonban Nagyszebenbe menekült. Akkoriban sok román is Erdélyben, főként Brassóban keresett menedéket. — A kötetet különböző szempontok szerint teljes részletességgel és lelkiismeretességgel