Századok – 1937
Történelmi irodalom - Vilikovský; Jan: Verše o přesídleni university z Trnavy do Budina. Ism.: Murarik Antal 332
34(1 történeti irodalom. nehezen tudó VIII. Orbán pápát ez a körülmény is motiválhatta a megtagadásnál. (38—39. 1.) Sajnálatos, hogy ebben a komoly tudományos felkészültséggel írott műben annyi a tendencia. Mire jók az olyan tendenciózus gondolatfelvetések, hogy pl. a nagyszombati cseh tanárok működése, hatása lenne tisztázandó, noha azt sem tudja, kik azok (15. 1.) és mikor ugyanerre, a magyartól egészen eltekintve, szlovák vonatkozásban nem kíváncsi ? Hasonlóképen felette érdekes szerinte a „csehszlovák nemzet" katolikus kulturális életének kimutatása. (19. 1.) Mindkét probléma azonban egyelőre feldolgozatlan. Természetes különben, hogy a prágai szemléletet tükrözi az ő fogalma is „csehszlovák nemzetről", amelyikben a szlovákok csehszlovákok, de a csehek, azok — csehek ! Kár volt különben érdekes fejtegetéseit politikai tendencia szempontjából pszihológiailag jól kiválasztott helyen megszakítani és — a kritikától félve — a kívánt konzekvencia levonása helyett három pontot tenni, hogy az olvasó fantáziájának engedje át a továbbiakat, anélkül, hogy értük felelősséget vállalni kénytelen lenne. Ehhez a módszerhez méltó nála a nevek írása is, melynek gyöngye : „llleshazy". (2. 1.) A szerző objektívnak látszó, filius ante patrem kifejezéssel kijelenti, hogy a nagyszombati egyetem minden „magyar állampolgár" javát szolgálta, ugyanúgy nem volt kizárólag szlovák, mint ahogy nem volt kizárólag magyar jellegű. Kétségtelen, hogy egyfelől mégsem meri megkonstruálni a nagyszombati egyetem színtiszta „csehszlovák" jellegét, viszont másfelől a színtiszta magyar nemzeti jelleget sem, ami pedig nagy örömére szolgálna, mert az „ezeréves elnyomás" elméletét tudná vele alátámasztani. Örömmel láttuk különben a szerzőnél a magyar irodalom bő használatát, az idézésükbe csúszott töméntelen sajtóhiba ellenére is. A cseh emlékkönyv második cikke, Mencl Vencel tollából művészettörténeti vonatkozású : a nagyszombati egyetemi épületekről szól szép fényképmellékletek kíséretében. A feldolgozás a helyi vonatkozásoknál marad, bírálatára nem érezzük magunkat hivatottnak. Az elsőhöz egészen hasonló modorban, de tudományos felkészültségben, apparátusban tőle elmaradva készült Vilikovsky .Jánosnak a „csehszlovák nyelvű" Cantus Catholicivcl foglalkozó cikke. Az 1629. évi esztergomi zsinat határozata következtében megjelent a magyar nyelvű Cantus Catholici. Mivel azonban időközben megjelent Tranosciusnak — a králici bibliafordítás nyelvén, az ú. n. biblictinában, tehát lényegében, készséggel elismerjük, cseh nyelven1 — Cithera Sanctorumja, az evangelikus egyházi énekeskönyv, azért ellensúlyozásként ki kellett adni a „csehszlovák nyelvű" (58. 1.) katolikus énekeskönyvet is. Ezt az énekeskönyvet ismeretlen szerzője Soós kanonoknak ajánlja. Latinnyelvű előszava hivatkozik arra, hogy mikor Ciryll és Method a ,,gens Pannonica"-t és más szláv népeket megtérítette, 1 Melich Jánosnak a szlavisztika köréből tartott egyetemi előadásai nyomán.