Századok – 1937

Történelmi irodalom - Vilikovský; Jan: Verše o přesídleni university z Trnavy do Budina. Ism.: Murarik Antal 332

34(1 történeti irodalom. készült tanácsok alapján igen színes és jellegzetes képet ad az ellenreformáció módszereiről. Néhány régi népszokást, népi babonát, falusi bacchanál-szokást is megemlít, mint ami ellen a lelkipásztornak küzdenie kell. Szellemtörténeti szempontból ez az értekezés a legnagyobb becsű ebben az emlékkönyvben. A szlováknyelvű katechetikai munkák nyelvét azonban kár volt diszkusszió tárgyává tennie, mert bizony a magyar és lengyel illetőleg sárosi eredetet sok olyan szóban nem ismeri fel, amelyben pedig az első látszatra nyilvánvaló. (217. 1.) Jalovecky János az Egyetemnek a liturgia terén szerzett érdemeiről, egy meglehetősen sovány témáról kénytelen értekezni. Éppen ezért a licentiatusról és a Missale Romanumról közöl bár felette érdekes, de a tárggyal csak nagyon erőltetett kapcsolatba hozható gondolatokat. Az egyetem érdeme e téren valójában alig több, mint a Missale Romanum kinyomatása, ami lehetővé tette a római egységes liturgiának Magyarországon való gyors és általános meghonosodását. Az emlékkönyvnek kétségtelenül egyik legújszerűbb cikke Rusínsky Belőné, amely a nagyszombati egyetemnek az egyházi unió előmozdítása érdekében kifejtett tevékenységéről számol be. Elsősorban az egyetemnek a ruszin kultúrára gyakorolt szinte kizárólagos hatásával foglalkozik. Nyíltan rámutat arra, hogy a rutén népet a pásztorkodás alacsony kultúrfokáról, amelyben legfeljebb néhány bazilita kolostor gondoskodott lelki és szellemi szükségletéről, az egyházi unió emelte ki. (243—44. 1.) Teológusai az unió után a nagyszombati és egri szemináriumokban nyertek kiképzést. Jellemző a viszonyokra, hogy az unió után a pópákat a földesurak kérdezték ki, vizsgáztatták, vájjon a katolikus katekizmus ismeretében eléggé előrehaladtak-e már. (247. 1.) A rutén egyesülés nagy pártfogója, Kollonich a nagyszombati egyetemi nyomda számára cirill betűket is szerzett valószínűleg Krakkóból, hogy a rutének számára katekizmus legyen kiadható. Ez a nyomda volt azután 1863-ig a rutén könyv egyetlen műhelye (246. 1.), mert tévesen szokás más könyvnyomdát is feltételezni. (247. 1.) E nagyszombati nyomda kiadta a rutén katekizmust, melyet a rutén egyház nagy megszervezője, De Kamelis, ez az itáliai görög, írt számukra latin nyelven és — ruszin vállalkozó híján — a przemsli Kornicky János fordított le ruténre. Ez a nyomda hozta ki a katekizmusnak rumun nyelvű kiadását is. Különben a nyomdának cirill betűs része Kolozsvárra kerülve, még hosszú ideig szolgálta szinte kizárólagosan a rumun kultúrát is. Érdekesen világít rá az uniós mozgalom célkitűzéseire, hogy még szerb nyelvű katolikus katekizmus is került ki ebből a nyomdából. Weiss-Nägel Szaniszló jezsuita a XVII. és XVIII. századbeli jezsuita iskoladrámáról értekezik. A XVII. században már öt előadásról tartja bebizonyítottnak, hogy szlovák nyelvűek voltak. (306. 1.) A jezsuita iskoladrámák túlnyomó részének nyelve különben a latin, amint ezt a jezsuita pedagógiai szabályzat, a Ratio Studiorum elő is írta. Mindamellett a szlovák nyelvűe-