Századok – 1937

Történelmi irodalom - Iorga; N.: La place des Roumains dans l’histoire universelle. I. Ism.: Elekes Lajos 323

34(1 történeti irodalom. leges összefogást benső egységgé a latinizáció fejleszti. E folyamat végbementére párhuzamul a colonusok provencei munkáját említi, majd régebbről ismert elgondolásait további analógiákkal (pl. conquistadorok amerikai, kozákok szibériai szereplése) támogatja, hogy a római (a Habsburg-birodalom németjéhez hasonlóan összefogó szerepet betöltő) elem lassú felülkerekedését illusztrálja. A latinizáció folyamatát sokoldalúan, de általánosságban levezetvén, a román nyelv latin elemeiből megkonstruálja az ősi román kultúra képét is (37—39. 1.).Dacia kiürítését,Eutropius ésVopiscus forrásértékét bírálva, nem ismeri el, felhozza azonban Bretagne példáját, hogy ilyen esetben is lehetséges a latinizált elemek fennmaradása (48—56. 1.), s különböző nyugati területek (Gallia, Iberia, Közép-Dunavidék stb.) latinságának alakulását vizsgálva, megállapítja, hogy „azonos körülmények közt az Aldunánál is azonos jelenség kellett, hogy létrejöjjön." (56. 1.) Az újonnan alakuló népiség életét sem a gót vándorlás, sem a hún foglalás nem zavarja. Utóbbi azért sem, mert, mint a „turáni" népek itt következő (72. s köv. 1.) általános jellemzéséből megtudjuk, a „steppe végtelen horizontját" látó, haza területi fogalmát nem ismerő nyugtalan elemek felszínes uralomnál mélyebb hatást nem gyakorolhatnak. Lételemük a rablás, bizonyos más munkáját kihasználó „parazitizmus", hiszen jellemző módon a hún-magyar kalandozás is azért nyugati, s az avar délkeleti irányú, mert kizsákmánylandó népelemek (germán, ill. szláv) húzódási iránya ilyen (82—83. 1.). Fontosabb szerep jut a szlávoknak, akik előtt a gótokat elsöprő liúnok most megnyitják a Balkán felé vezető utat. Vándorlásuk kettős vonalát részint a moldvai -áuti, részint a szerb-délmagyarországi -ova, -ati végű (pl. Romanati) helynevek jelzik. Mint államalkotásra „képtelen" elem, ők sem zavarják azonban a Duna-vidéki romanizált városok, autonóm területek életét ; ezeket csak a bulgár-magyar foglalás ítéli sorvadásra, elvágván az Imperiummal s rokonaikkal való kapcsolataikat (85—100. 1.) ; a hovatartozás tudata azonban megmarad, s egyelőre meggátolja e területek népének politikai szerveződését. A honfoglalás (= „prise de possession") magyarsága az avarnál fejletlenebb, államot nem alkot, törzsközi kapcsolatai lazák. Az elemi civilizálás és politikai tájékozás művét szlávok végzik, kik már előzőleg felszívták a Karoling-terjeszkedés periferikus hatásait. Maga a magyarság eleinte Bizánc érdekkörébe tartozik ; a függés tudata Mánuelig megmarad. Közben azonban a primitív terjeszkedés tartalmat és lét jogot nyer azáltal, hogy a pápaság eszközt formál belőle a hitetlenek elleni harcra. így jön létre az apostoli királyság, mely a terjeszkedést visszairányítja Keletre, de nem korábban a XII. századnál, minthogy előbb a benső pogányságot kellett leküzdenie ; mindaddig csak a steppei életmódnak megfelelő Alföldet szállja meg a magyarság. Az új „foglalás" — a mélyenható munkát itt is idegen telepeseknek kellett elvégezniük — kellett, hogy Erdélyben már egy alapnépességet találjon ; más ez nem lehetett,"mint a román. P. mester (I. szerint külföldi s a XIII. században ír) s más magyar elbeszélő források