Századok – 1937

Történelmi irodalom - Iorga; N.: La place des Roumains dans l’histoire universelle. I. Ism.: Elekes Lajos 323

Történeti irodalom. Iorga, N.: La place des Roumains dans l'histoire universelle. I. Antiquité et moyen-âge. Bucarest, 1935. 8°. 201 1. I. történelmi munkásságára I. Cräciun a titáni jelzőt alkalmazta. Annyi bizonyos, hogy páratlan anyagismereten s résztanulmányok tömegén épült összefogó munkáiban a román történet minden vonatkozását felölelte, sőt néhány terjedelmes tanulmányban az egyetemes fejlődés kérdéseit is megközelítette ; s munkásságának méretei nagy tiszteletet ébreszthetnének, ha az európai történettudománynak nem kellene megállapításai ellen léptennyomon lényegbevágó kifogásokat emelnie. Alábbiakban csupán a magyar történelem szempontjából kívánunk néhány megjegyzést tenni új művével kapcsolatban, melyben, mintegy végső eredményül, azt igyekszik feltárni, hogy miként jelentkezik a román fejlődés ,,a világ életének egésze" során. Első fejezetében a román praehistoricummal foglalkozván, utal három főtényezőre : a megújuló steppenép-hullámokra, a kelta expanzióra s a trák őslakosságra. Utóbbi a Kárpátoktól délre — Lausitzot ideszámítva — népileg és kultúra tekintetében egységesen, de egyelőre politikai szereplés nélkül él ; falulakó, földmívelő életmód jellemzi ; díszítésmódja egyébként mindmáig fellelhető az itt élő népek (román, magyar, bulgár, görög stb.) művészetében, sőt egy trák-gót synbiosis segítségével Skandináviában is. A steppenépekre katonai, uralmi szervezetük jellemző ; első hullámuk a szkíták, ezeknek legnyugatibb ága az erdélyi agathyrsek ; uralmuk nem „gyümölcstelen", mivel ők ismertetik meg az őslakossággal a „basileia" keleties fogalmát. A kelták a politikai történet mozgalmasságát jelentik. Ezeken kívül erősen hangsúlyozza a pontusi görög telepek hatását, nemcsak külső vonatkozásokban, hanem mélyrehatóan (mixobar bárok nagy számban ; itt per analogiam a románság szász városokba való húzódását említi) ; másutt (19. 1.) egyébként a románban levő görög kölcsönszavak egyrészét is (pl. drum <bpô|aoç) visszavezethetőnek tartja erre az érintkezésre. A továbbiakban Decebal államát (première synthèse) vizsgálva, népei közt szlávokat is talál (28., v. ö. 80—81. 1.) ; bizonyításul erdélyi és moldvai szláv eredetű helyneveket hoz fel —• ezeknek nagy száma és tömeges jelentkezése méltán okoz gondot a kontiunitás vallóinak —, amilyenek az erdélyi (Rusciori) „Orosz" stb. nevek. Decebal állama különböző népelemekre épült ; a külső-21*