Századok – 1937
Értekezések - KOSÁRY DOMOKOS: Perczel Mór feljegyzései 304–322
318 kosár v domokos. csöndes visszavonultságban élt családjával először Londonban, Norwoodban, majd Jersey szigetén. Az emigrációs mozgalmakba évek multán ő is belekapcsolódott, bár ha az új forradalomra s ezzel kapcsolatban a múltra került a szó, egy mániákus fáradhat at lanságával sorolta újra elő véleményét és sérelmeit. Ezt mindenki tudta róla s eszerint bírálták is el magatartását az emigránsok. „Perczel jó hazafi —írta Ihász 1859-ben—-, de bolond, mert többször azt mondá, hogy ő az egyetlen egy ember, ki Magyarországot megmentheti, hogy ő irányában mi mindnyájan árulók vagyunk."1 Hasonlóképen írt, még erősebb szavakkal, Pulszky is.2 Midőn Kossuth húga halálára Perczel részvétlevelet írt, végül ismét önmagára tért vissza benne. Hogy senki nem volt hűbb és jobb vezér mint ő, kit „az árulás dicsőítésére" megbuktattak.3 Ludvigh János, az emigrációban nagy szerepet játszó volt kormánybiztos, akinek később Brüsszelben közelebbről volt alkalma Perczel magatartását megfigyelnie, Kossuthtal folytatott sűrű levelezésében gyakran írt az egykori radikális vezér elhatalmasodó lelki jellemzőiről. Ő nyújt adatokat „szegény Móricz" hirtelen változó lelkiállapotára, hogy indulatos kifakadás után mindjárt kész a békülésre. „A magyar ügyről vele beszélni nem lehet, belehozza személyét és rögeszméjét és azzal vége minden okos szónak." Amint énje szóbakerül, nem lehet vele tárgyalni, hiszi, hogy kijelöltje a Gondviselésnek és a híres üstökös évében született. Helyzetének némileg tudatában lehetett maga Perczel is, aki Pulszkyt vádolta meg, hogy ő költötte őrült hírét.4 1866-ban, a porosz háborúhoz fűződő remények és készülődések közt Kossuth eleinte nem akart az „intrigáns" Klapkával együttműködni s inkább fordult Perczelhez, „ki bolond, de igaz hazafi". De az egyetértés nem tartott sokáig. Kossuth, Görgey vei való egykori ellentétének hatása alatt, a mult egyik nagy hibájának tartotta, hogy a katonai és a polgári vezetés nem volt egy kézben. Ezért elhatározta, hogy a bekövetkező felkelésnek ő lesz katonai vezére is. Perczel ezt a tervet, némi indokkal, abszurdumnak minősítette s végül annyira felizgatta magát, hogy megint nem lehetett vele komolyan tárgyalni. Egy tőle is szokatlanul erős levélben, néhol barátságos, de többször át kozódó hangon hivat-1 Ihász—Kossuth, Genua 1859 jún. 6. (Országos Levéltár). K. Ir. (= Kossuth-iratok 2263). 2 Pulszky—Kossuth 1859 jún. 16. (K. Ir. 2278.) 3 Perczel—Kossuth, Jersey 1862 máj. 6. (K. Ir. 3748.) 4 Ludvigh—Kossuth, Brüsszel 1864 (?) aug. 9. (K. Ir. 4114.)
