Századok – 1937

Értekezések - KOSÁRY DOMOKOS: Perczel Mór feljegyzései 304–322

perczel mór feljegyzései. 319 kozott „óriási, a történelemben példát nem lelő" önfeláldozására. „Jaj fajunknak és Hazánk jelesbjeinek, ha még egyszer merészkedik ismételni ellenemben azon égbekiáltó méltatlanságokat, melyekkel 1848/9-ben megrontottak előbb engem és bennem elveszték az ezeréves országos létet." Az Iratok 6. kötetében1

is közölt levél eredetijére Kossuth ráírta : „Szegény, megbolondult".2

Válaszában pedig így írt : „Leveledet, mint a legkülönösebb psycliológiai tünemények egyikét, miket valaha ember látott, elteszem". Erre az ügyre célzott Kossuth, midőn Kiss Miklós előtt ekkor még elfogultság nélkül Perczeit jellemezte : „A legtisztább hazafiság s a higgadtság rövid perceiben okosság, nézethelyesség, elvhűség s tiszteletet és elismerést parancsoló érdemek, — szóval minden ami jó és nemes, elveszti practicus becsét, ha az emberekkeli bánásmód olyan, hogy még a resignatio védangyalának türelmét is kimerítené".3 Hasonló jellemzést ad róla néhány hónap múlva Ludvigh is : „Csakugyan meggyógyít hatatlan, pedig e themán kívül minden dologban ítéletei helyesek és ingerlékenységének és izgatottságának semmi jelét nem mutatja". Nem elvakult ember, szereti családját és gyermekeit, szinte megfoghatatlan annyi jóság és düh egyszerre. Amellett folyton memoárokat ír s azt mondja, hogy aki Kossuth barátja, az neki ellensége.4 Az 1866-i összeütközés után Perczel most már végkép elfordult Kossuthtól és félretéve minden függetlenségi programmot és kossuthi óvást, a kiegyezés után haza készült. Készülődéséről beszámol Ludvigh, aki soha nem felejti el megemlíteni, hogy Perczel a legbecsületesebb hazafi, „logikus fő s el nem csüggedő lélek", de múltjának mámorában él.5 A kiegyezés ellen izgató pesti újságíró, Szilágyi Virgil viszont már a bizalmas jelentők rosszindulatával közölte Kossuthtal, hogy Perczelt utolérte „megváltói mániája".6 A legendás szabadságharc hőshírű tábornoka ünnepi fogadtatásban részesült s a volt honvédek meginduló szervezkedésében előkelő szerep várt reá. Itt jutott Kossuthtal, most már távolról, utoljára ellentétbe. Míg Kossuth emigrációs elveit fel nem adva, hívei útján a függetlenségi eszméknek igyekezett megnyerni a 48-as nemzedéket, Perczel meg-1 Kossuth : Irataim. VI. 343—346. 1. 2 K. Ir. 4307. 3 Kossuth—Kiss, Firenze 1866 jún. 15. (K. Ir. 4347.) 4 Ludvigh—Kossuth, Brüsszel 1866 szept. 12 és aug. 30. (K. Ir. 4570 és 4553.) » Ludvigh—Kossuth, Brüsszel 1867 júl. 11. (K. Ir. 4755.) • Szilágyi—Kossuth, 1867 nov. 14. (K. Ir. 4821.)