Századok – 1937
Értekezések - KOSÁRY DOMOKOS: Perczel Mór feljegyzései 304–322
312 kosár v domokos. alkalommal dacos gőggel írta : „Mindig független hadvezérként működék, minek nem felsőbb kinevezés, hanem a körülmények tevének."1 Ebből a sajátosságból fakad azután az engedetlenség és önfejííség s valami érzékenyen túlfejlett önérzet, mely általános jellemzőként oly nehézzé tette a védelem egységes és fegyelmezett vezetését. Amellett Perczel képtelen volt színjátszásra, meggyőződése sokszor alkalmat nem várva robbant ki belőle. Nem tudott hallgatni sem, mint Görgey, aki szintén szókimondó természet volt. Perczel könnyen lazuló önfegyelmének korlátai közül e tipikus hibák néha bámulatos erővel törtek elő. Elvakult tőlük s belelovalta magát nagy mondásaiba. Fontos érdemei voltak, de nem azokat látta maga előtt, hanem a kiválasztott honmentő szerepét, ezt az ábrándos, fényes képet, mely szintén ilyen negyvennyolcas tulajdonságnak túlzott jelentkezése volt. Sohsem állít tudva valótlant, valami kis igaza legtöbbször van, de ezt olyan óceánná dagasztva hömpölyögteti, hogy könnyen komolytalannak tűnik fel. Ha így nézzük a dolgokat, a „terror és radikalizmus" hősére távolról sem illenek egy fékevesztett és fanatikus forradalmár vonásai, melyek ilyen titulusok nyomán eszünkbe jutnak. Kemény Zsigmond említi a balpárti „terrort" panaszló emlékiratában, hogy Perczel egy alkalommal azt mondta : ha uralomra kerül, Kovács Lajost (Széchenyi 48-as államtitkárát) és őt felakasztatja s természetesnek találja, ha ellenkező esetben vele teszik meg ugyanezt.2 Az ilyen harcias kijelentés jellemző arra, mennyire ment a forradalmi pózolás és francia mintájú szerepek szenvelgése. Valahogy ez az egész „könyörtelen" forradalmárság nem tűnik fel oly véresen komolynak előttünk, a maga hirtelen indulatú, de könnyen csillapodó, foglyot eresztő vezérével. Nincs mögötte következetes terv, szigorú akarat, számító kíméletlenség. Mint a politikában, úgy a hadvezetésben is sokszor vezette Perczeit valami személyes jellegű clanszellem, mely szabállyal nem sokat törődött, saját portáján parancsot osztott, jutalmazott s néha igen ingerülten büntetett. Annál érzékenyebb volt viszont, ha úgy érezte, hogy sérelmek érték. Nagy és méltatlan sérelmei egyikének mindjárt azt tartja, hogy a Jellasich elleni őszi helytállás érdeme Kossuthnak jut osztályrészül. Mikor erre gondol, a heroikus képre, melyet a cikkek sorozata festett a nemzeti védelmet szervező 1 Steier i. h. 2 Beksics kiadása, 62. 1.
