Századok – 1937

Értekezések - KOSÁRY DOMOKOS: Perczel Mór feljegyzései 304–322

perczel mór feljegyzései. 311 A honmentés gondolatának igézetétől Perczel nem tud szabadulni, elmondja a magáét tízszer és húszszor. Örökké az „Igazság Istenére" appellál s nagy izgatottsággal így kiált fel : „Jaj, ezerszer jaj a magyar fajnak, mert vélem és bennem az Igazság temettetik el !" Van tehát a radikális érzések mellett egy másik fővonása Perczel önarcképének : különös, túlizgatott, alig fegyelmezhető temperamentuma. Ez a megfigyelés nem új, a róla írt sorokban szinte közhellyé vált. Batthyány Kázmér úgy látta, hogy Perczel lelki alkatát külseje is hűen kifejezi, hátravetett fejtartása, dacos, szenvedélyes álla, hosszúra hagyott fürtjei. Perczel maga ifjúkorára emlékezve feljegyzi, hogy szigorú nevelése mellett is makacs volt s hogy apja természete is hatott rá, aki a francia háborúban szerzett fej sebe óta idegesen ingerlékeny volt. Jósika Miklós szeszélyes, szélsőséges önbizalom-fűtötté embernek nevezi forradalmi hősünket, a szerbek ostorának, aki soha nem csügged, de „heves, szenvedélyes, a nyerseségig igaz, de mindig hű, mindig kész, mindig az öntagadásig elszánt". Viszont erősen hiszi, hogy a hazát csak ő tudta volna megmenteni s hogy a nemezis a hazán bosszulta meg, amit a vezetők ellene, Perczel ellen vétettek.1 Steier rámutat vezéri sikereire, de felsorolja hibáit : „Elbizakodottság, önteltséggel határos önérzet, zsarnoki allűrök, érzékenység, belátásnélküliség."2

Pethő úgy látja, hogy Perczel dacos magabízásában, rögtönzött hadviselési módjában volt valami a kuruc tábor guerilla-szelleméből. Guerillavezérnek, magyar Empecinádónak nevezte Lewitschnigg is : „Schwacher General, ungeschminkter Schwabenfeind, Magyar durch und durch, Republikaner aus Überzeugung, zweifelhafte Bravour, Anlage zur grausamen Strenge ohne Not. — Sein Peldgeschrei : Krieg, Krieg, bis auf Messerstiche !"3 Ha közelebbről megnézzük, Perczel sokszor emlegetett „hibáinak" nagy része tipikus negyvennyolcas tulajdonság, amilyennel a többi vezetőnél is nem ritkán találkozunk. Ilyen sajátság volt például, hogy a vezér az alája rendelt csapatokat saját tulajdon hadának tekintette, melynek ügyébe senki fiának nincs beleszólása. Perczel lesújtva írja, hogy „utolsó, drága szerzeményét", harmadik hadát augusztus elején Dembinszkynek kellett átadnia. Kossuthnak egy 1 Jósika M. : Egy magyar család a forradalom alatt. VIII. 65. 1. 2 Steier L. : Az 1849-iki trónfosztás. 291. 1. 3 Lewitschnigg : Kossuth und seine Bannerschaft. Silhouette. I. 136—147. 1.