Századok – 1937

Értekezések - KOSÁRY DOMOKOS: Perczel Mór feljegyzései 304–322

310 kosár v domokos. de erről a tisztségéről már a következő hónapban lemondott. Mikor a szerb felkelés ellen küzdő déli sereg augusztus 19-i támadása sikertelen maradt, Perczel felszólalt a házban és kijelentette, hogy árulás történt s hogy a felkelőket az az oldal támogatja, mely iránt a nemzet teljes bizalmat tanúsított.1 Célzott itt Bécsnek a lázadást alattomban segítő magatartására. Vádját részben maga Kossuth utasította vissza, s általában, a radikális csoport (amint Kossuth egyízben kicsinylőleg nevezte őket : a törpe minoritás) nem képviselt komoly politikai súlyt, ha például az olasz segély tárgyalásánál hatni tudott is követeléseivel. De a maga körében és megyéjében megvolt Perczelnek agitátori népszerűsége és nevét jól ismerték. Ehhez hozzá kell vennünk, hogy Kossuthhoz tulajdonképen személyes barátság fűzte, politikai nézetkülönbségeik ellenére is. A negyvennyolcas idők jellemző közjogi radikalizmusa kisebb - csoportokban, egyesületekben tömörült és hírlapi izgatásokkal igyekezett nagyobb hatást elérni. Az Egyenlőségi Társulat volt titkára, Mészáros Károly, elmondja, hogy részben e klubok tagjai is beléptek a Perczel vezénylete alatt megalakult és Zrínyiről elnevezett szabadcsapatba.2 A Jellasics-támadás fenyegetésekor ugyanis Perczel szeptember 15-én, Kossuth ajánlatára, kormánybiztos lett s engedélyt kapott a toborozásra. Hívei követték s két öccse is : Miklós és Sándor. E hadbavonulással kezdődött Perczel hadvezéri pályája, melyre ő magát éppúgy egyedül hivatottnak érezte, mint politikai igazságok meglátására. Radikális hírére büszke volt, mint arra is, hogy kiérdemelte az „unerbittlicher Tolnauer" s a „megtestesült forradalmár" nevet. Duzzadó öntudattal írja e válságos időkről : „Ember kellett a gátra ! Hű, elszánt, szakavatott és telivér forradalmár vezért követelt a halálos veszedelem a magyar hadak számára, ki éppoly népszerű volt, mint aminő ismeretes erélyéről, bátorságáról." Ez a forradalmi vezér természetesen ő volt, aki élete e nagy fordulatán az ellenség közeledésére harcba indult. ,.1848 szeptember 15-én lőn bevégezve és megkoronáztatva az én népfelszabadítási, izgatási, szónoki, reformátori és ellenzéki politikai szerepem . . . Felcserélve az evangéliumot a vezéri karddal, kiléptem a csatatérre, felavattattam hadvezérnek és békezdém honmentési szerepemet, hadszerve^ési és csatavezetési hivataloskodásomat." 1 Gelich : Magyarország függetlenségi harca. I. 129—130. 1. 2 Mészáros : Kossuth levelei a szabadságharc kar vezéreivel. Ungvár, 1862.