Századok – 1937

Értekezések - SZILÁGYI LORÁND: Az Anonymus-kérdés revíziója (egy hasonmással) - 1–51

20 SZILÁGYI LORÁND. cuius redditionis interfuere iobagiones Ambodinusbanus, comes Laurentius, Luchas comes, Fulcus, Dionisius comes, Ruben episcopus pristaldus, Johannes comes filius Calmer. (117.) 1172 : regnante glorioso rege Stephano, Geyse filio, eiusque primatibus (mint tudjuk, épp ez az utolsó adatunk a primat e s-re !) in presentia eiusdem regis existentibus . . . Conradus predicti regis ioubagio... regionis Ungarie christicolis . . . nunciat salutem. (120.) 1181 (III. Béla oklevelében, a tanusorban) : Dionis Budrigiensis e u b a g i o. (130.) Legjellegzetesebb példáink azonban Imre király korából valók : 1199 : ... ez innumeris probitatum et eximie fidelitatis operibus, que noster fidelis i о b a g i о Laurentius comes (!) filius a primevis pueritie sue temporibus nobis indesinenter exhibuit. . . U. o. : Micha palatino et Baciensi comité, Benedicto bano ac comité de Zala, Veytih curiali comité ас Nitriensi, Legforo voyuoda, Teodoro comité de Budrig, Stefano comité de Suprun, Nicolao comité de Bychor, Tiburtio comité de Zounuc, Poht comité de Musum et aliis Jobbagionibus in regno n о -stro existentibus. (185.) 1202 : villam quamdam . . . dilecto ac fideli Joubagioni nostro Benedicto woywode (!)... contulimus. (197.) Gyakori András herceg okleveleiben : 1200 : Jobbagionum vero nomina, qui tunc aderant. (G. Fejér : Codex diplomaticus. II. 375. 1.) 1200 : Nomina vero jobagionum etc. (Smiciklas, II. 353. 1.) 1200 : Jobagionum vero nomina, qui tunc aderant et testimonium gestis nostris (!) perhibent, hec sunt. (U. o. 355. 1.) 1200 : iobagionum vero nomina. (U. o. 357. 1.) 1201 : Testes autem huius rei sunt iobagiones nostri . . . Mog comes, Nycholaus comes . . . etc. (Smiciklas, III. 6. I.)1 1 E kérdéssel kapcsolatban meg kell említenünk még egy érdekes adatot, melyet Melich J. közölt 1916-ban, a Magyar Nyelv 12. kötetében. („A jobbágy szó történetéhez." 13—15. 1.) Ebből ugyanis kiderül, hogy a jobbágy szó, melyről idáig az volt a felfogás, hogy csakis hazai latin szó, a lengyelországi latinságban is előfordul (eubagio alakban), nevezetesen Magister Vincentius (szül. 1160 k., megh. 1223 k.) „Chronica Polonorum" с. művében két ízben is megtalálható, és pedig sajátságos módon éppen abban a jelentésben, mint nálunk a Gestában. ,,S a mi már most a szó eredetére fontos — mondja Melich -—, az az, hogy e lengyelországi lat. eubagio nem származhatik a magyarországi latinságból. Mindkét szónak egy harmadik forrásból kell erednie ..." A Melich által közölt adatokból igen valószínű, hogy e forrás а XII. századi francia latinság, ahonnan Vincentius mester párisi iskoláztatása révén hozta magával. (U. o. 15. 1.) E kér-