Századok – 1937

Tárca - Fekete Nagy Antal: Lukcsics Pál † 270

270 tárca. írása a főbb állomásai annak a tudományos munkának, amelyet Lukcsics József ez években végzett. 1909-ben a Pázmány-Egyetem hittudományi karán az egyháztörténelem tanszékének tanárává nevezték ki. A katedra Lukcsics József számára a munkakör kibővülését jelentette. Folytatta addigi kutatásait, azonkívül vállalta Karácsonyi Jánossal és Kollányi Ferenccel együtt a magyarországi reformációra vonatkozó egyháztörténelmi emlékek gyűjtését és kiadását, történettudományunk igen nagy kárára azonban ebből a nagyfontosságú vállalattól csupán egy kötet, az V. jelent meg (Budapest, 1912). A világháború véget vetett ennek a nagyjelentőségű vállalatnak, mint ahogy ketté szakadt ekkor Lukcsics József tudományos munkássága is. Teljesen megváltozott viszonyok között cserélte fel 1922-ben az egyetemi tanszéket a veszprémi káptalan kanonokságával. Tette ezt mindenesetre azzal a tudattal, hogy egyháztörténetírásunkban maradandót alkotott és hogy új munkaköre, ahová kitüntetésképen magával vitte az egyetemi nyilvános rendes tanári címet, nem a pihenés, hanem a munka területe lesz számára. A káptalan gazdasági ügyein kívül ellátta az egyházmegyei főtanfelügyelő aprólékos gondokkal járó teendőit is. Sokirányú egyházi működésének jutalmául nyerte el 1934-ben a pápai prelátusi méltóságot. Űgy látszott, hogy az életben még sok munka vár reá, amidőn a Mindenható rövid betegség után 1937 március 18-án elszólította ebből a világból. A Magyar Történelmi Társulat tudományos munkásságának elismeréséül 1911 március 16-án választotta igazgató-választmányának tagjává. Folyóiratunk hasábjain jelent meg Zsigmond király kiváló diplomatájáról, Uski János veszprémi püspökről írott, methodikai szempontból mintaszerű tanulmánya (1908-i évf. 1—28. 1.). Fraknói Vilmosnak volt a tanítványa, de, és ez nyilván bécsi egyetemi tanulmányainak volt az eredménye, mesterének szellemes, olykor mégis pontatlanságra vezető könnyedsége nélkül. Minden munkáját az anyag lehető teljes összegyűjtése, az irodalom pontos ismerete és módszeres, szabatos feldolgozás jellemzi. A századelej i pozitivista magyar történetírás egyik legképzettebb munkása volt, aki a magyar egyháztörténelmet méltán vezette tovább korszerű tudós felkészültséggel a nagy elődök nyomdokain. Emlékét elismeréssel és kegyelettel őrzi a magyar történettudomány. Tóth László. Lukcsics Pál f 1892—1937. A közös emberi sors ismét elragadta a magyar történetírásnak egyik legszorgalmasabb és leglelkesebb kutató munkását.