Századok – 1937

Tárca - Tóth Zoltán: Patek Ferenc † 271

tárca. 271 Kutató lelke a köveket kereste, rakta össze a magyar történet nagy épületéhez. Már első munkája, Schwartner Márton életrajza nagyrészt ismeretlen levéltári adatokon felépített biografikus munka és korrajz. Érdeklődése mindinkább szülőmegyéje, Veszprém megye területére vonzotta és itt kifejtett munkássága szerencsésen egyesíti magában a történeti megalapozottságú monográfiát és a korunkban eléggé elhanyagolt egyháztörténetet. (A vásárhelyi apácák története. — A veszprémi püspöki vár a katolikus restauráció korában. —• A veszprémi székeskáptalan levéltára.) Olaszőrszági levéltári kutatásainak eredményei is (Az esztergomi főkáptalan a mohácsi vész idején. — Szent László legendája. — XV. századi pápák oklevelei. I. к. V. Márton pápa) nagyrészt szintén az egyháztörténet területére esnek, de értékes adatokat szolgáltatnak a magyar zsoldosok olaszországi szerepléséhez is. Fáradhatatlanul igyekezett mennél több ismeretlen anyagot, levéltári forrást közkinccsé tenni. Ismertette a gróf Zichy család zsélyi levéltárát általános és családtörténeti szempontból, kiadta a Zichy okmánytár XII. kötetét. Vidéki levéltárakban kutat, a Felvidék levéltárait járja, gyűjti a Liptó megye területére vonatkozó középkori okleveleket, de messze szétágazó munkássága és érdeklődése mellett is mindig visszatér fő céljához, Veszprém megye történetéhez. A súlyos betegség már ágynak döntötte, de a kikerülhetetlen halál teljes tudatában is tovább dolgozik, hosszú időre szóló, fokozatos megvalósításra szánt terveket készít vármegyéje okleveles anyagának kiadására, történetének részletkérdéseiben való tisztázására és folyóirat megindítására. Lukcsics Pál halála percéig hivatott őrhelyén maradt. Levéltárakban és könyvtárakban gyakran felbukkanó hatalmas alakja örökre eltávozott közülünk, de kell, hogy tervei, elgondolásai az arra hivatottak között megerősödjenek, kezdeményezései bő termést hozzanak. Emlékét megőrizzük, szorgalma, kitartása példakép marad számunkra ! Fekete Nagy Antal. Patek Ferenc f 1889—1937. A koporsóját körülálló gyászolóknak csak egy sávja tellett ki történetkutató társaiból. A háború utáni historikus nemzedék már aligha tudta lemérni, ki volt, még kevésbbé, hogy kivé lehetett volna. A gyász elsősorban a mienk, azoké az évjáratoké, melyek a világégés előtti utolsó esztendőkben vágtak neki az életnek, az ötven felé közeledő s egyre fogyatkozó triariusoké. A meghatottak sorában mi voltunk a lesújtottak. Mintegy harminc esztendeje, hogy elindultunk. Messziről már készült az orkán, de mi fénylőnek, melegítőnek éreztük a