Századok – 1937

Történelmi irodalom - Regnum. Egyháztörténeti évkönyv 1936. Ism.: Barta István 243

244 történeti irodalom. Az elmondottak után némileg lemérhetjük annak a feladatnak a nagyságát, melyet a Munkaközösség célkitűzésében magára vállalt és amellyel —- Szekfű Gyula bevezető sorai után — mintegy hivatalos programmadásként Félegyházy József tanulmánya (Katolikus történetszemlélet és egyháztörténetirásunk feladatai) ismerteti meg az olvasót. A katolikus történetszemlélet létjogosultságáról szóló fejtegetése hasznos kísérlet a kérdés filozófiai megalapozására, bár helyenként még nem tudja egészen megértetni gondolatait ; a magyar egyháztörténetírás feladatainak tömör, apró részletekre is kiterjedő összefoglalása feltétlenül hasznos tájékoztató és jó útmutatás laikus és szakember számára egyaránt. (Egy apróságra azonban fel kell hívnunk a szerző figyelmét : bármennyire is örömünkre szolgálna, ha az averroizmus egyik legkiválóbb képviselője, Boetius de Dacia — akit szerzőnk Erdélyi Bojótra magyarosít — középkori szellemi életünk kiválóságainak amúgy is gyér sorát szaporítaná, erről le kell mondanunk. Külföldi nagy filozófiatörténetek egybehangzó véleménye alapján valószínűnek tarthatjuk, hogy csak Fraknói elhamarkodott ítélete tette magyarrá Aristoteles eme kiváló kommentátorát. ) Az egyháztörténeti tanulmányok elsejeként Nagy Tibor Miklós az eusebianus reakcióról és a pannóniai arianizmus kezdeteiről ír. Lelkiismeretes forrástanulmányokon alapuló cikk, összhangban is áll az előző tanulmány írójának elgondolásaival, aki hazánk honfoglalás előtti kereszténységének a kutatását is fontosnak tartja. Horányi Lukács tanulmánya (A márcsai görögkeleti püspökség kialakulása) minden értéke mellett is szintén csak kevés magyar vonatkozást tud felmutatni. Belitzky János ( A csornai 'premontrei prépostság alapítása és birtokszerzeményei a nemzetségi kegyuraság korában) nem túlságosan terjedelmes forrásanyagát ügyes kézzel használja és szemléltető képet ad a középkorban fontos szerepet vitt prépostság birtokviszonyairól. Hely- és családtörténeti megállapításai mellett a középkori magánkegyuraság kérdésében is tud újat mondani. Gyenis András a magyar püspökségek helyzetét ismerteti a mohácsi vésztől 1600-ig. Azt hisszük, a szerző a kötet munkaprogrammjának hozott áldozatot, amikor a fenti kérdésben Fraknói és mások után semmi új eredményt fel nem mutató kis tanulmányát összeállította. A XVI. század kegyúri politikája az államérdek, az új vallási helyzet, az országvédelem, a családpolitika kérdéseinek tömkelegéből tevődik össze szövevényes egésszé, ezeknek a kérdéseknek a tisztázására azonban csak hosszú, sok fáradsággal járó, elsősorban levéltári kutató munka után lehet vállalkozni. Kárpáthy-Kravjánszky Mór értekezése (Gromo, János Zsigmond testőrkapitánya) Erdély történetének egyháztörténeti szempontból határozottan a legmozgalmasabb fejezetéhez ad értékes kiegészítést. Eddig jórészt ismeretlen források alapján állítja elénk a fejedelem testőrkapitányának kalandorszerű alakját, aki a körülmények kedvezőbb alakulása mellett Erdély rekatolizálásának megindítója lehetett volna. Clauser Mihály kis