Századok – 1937

Történelmi irodalom - Regnum. Egyháztörténeti évkönyv 1936. Ism.: Barta István 243

245 történeti irodalom. tanulmányának (Pázmány Péter írói műhelyéből) a közelmúltban lezajlott Pázmány-jubileum adja meg az időszerűséget, ettől eltekintve azonban már nem sablonos tárgyánál fogva is figyelmet érdemel. Kelényi B. Ottó értekezése (Marco d'Aviano és a barokk állammisztika) bebizonyítja, mennyire fontos szerepe volt a szentéletű kapucinusnak, Marco d'Avianonak a felszabadító háborúk megindulásában és diadalmas lefolyásában. A vallásos alapokból táplálkozó barokk államfogalom magyarázására irányuló kísérlete már szűkreszabott voltánál fogva is hiányérzetet kelthet az olvasóban, azonban mint problémafölvetés, mint a vallásszociológiai tényezők szerepének kutatására irányuló kísérlet elismerést érdemel. Meszlényi Antal cikke (II. Rákóczi Ferenc félkelésének valláspolitikája és a jezsuiták) terjedelmével messze kiemelkedik a kötet többi tanulmánya közül. Itt-ott felismerhető polemikus tendenciája, eredményeinek egy része mindenesetre alapvető jelentőséget nyerhet a Rákóczi-kor valláspolitikájának katolikus szemszögből való értékelésében ; általában azonban az igazság közvetlen közelségébe csak alapvető szempontok s fogalmak kialakítása és nagyon sok részletkérdés tisztázása után juthatunk el. A vallási ellentétek korával foglalkozó katolikus és protestáns történetírók általában nem mindig tudják azt a meggyőződést kelteni, hogy forrásaik megítélésénél a pro és a kontra érveknek egyforma súlyt tudtak adni. Távol áll tőlünk, hogy a nagyértékű tanulmány szerzőjével kapcsolatban elfogultságra gondoljunk, mindössze csak azt óhajtottuk leszögezni, hogy a történelmi igazság két oldalról való megközelítésében ő az egyik oldalon töri az utat. Tanulmányát nagy odaadással és a történetíró rendelkezésére álló eszközök szerencsés alkalmazásával készült munkának és egyszersmind az Évkönyv talán legjobb cikkének tartjuk. Bónis György a XVIII. század elején felmerült házassági törvényjavaslatokról ír. A jó iskolát járt jogtörténész biztos kezével nyúl a kérdéshez, értékes nemcsak az, amit magukról a törvényjavaslatokról ír, hanem egyházi törvénykezésünknek az a rövid, de rendkívül viíágos vázlata is, amellyel tulajdonképeni mondanivalóját bevezeti. Schoen Arnold szigorúan művészettörténeti tárgyú értekezése (A buda-tabáni Szent Katalin plébániatemplom) alig tarthat igényt arra, hogy az egyháztörténész szemével értékeljük. Kizárólag stílustörténeti tanulmány, történeti és szellemtörténeti momentumok teljes kikapcsolásával. Ember Győző tanulmányát (Egy katolikus államférfi a XVIII. században) nem értékelnénk megfelelően, ha csak abban látnánk érdemét, hogy a nagy királynő környezetének egyik eddig érdemetlenül homályban maradt tagját, br. Borié Egyed személyét a történeti érdeklődés előterébe állítja. Az államférfin keresztül jól érzékelteti a kort, az eszméket, amelyek az államigazgatás szövevényes szerkezetén keresztül kívánkoznak az érvényesülésre. Sikerült kompozíció, amelyen a középpontban álló alaknak a háttér, az államgépezet működésének ábrázolása adja meg a súlyt. Hermann Egyed a bécsi államtanács egyházpolitikai felfogását mutatja be egy konkrét esettel kapcsolatban