Századok – 1937
Történelmi irodalom - Regnum. Egyháztörténeti évkönyv 1936. Ism.: Barta István 243
történeti irodalom. 243 néhai összeállítója bizonyára nem arra a célra szerkesztette, hogy 15 év múlva egy, a középkorról s éppen annak világnézetéről szóló, abszolút tudományos igénnyel fellépő líj összegezés írója belőle ismerkedjék meg Ágostonnal. Egyáltalán igen vegyes dolgokat hoz össze rendszertelenül „világnézet" címen középkori kötetében. A szerzőnek őszintén meg kellett volna mondania, hogy mit akart ezzel a két kiadványával. Egyéni benyomásunk szerint legvalószínűbb, hogy mint újkeletű egyetemi vagy főiskolai docens, nagyhirtelen összeütött előadásait akarta tanítványai és szélesebb körök számára közreadni. Ebből a szempontból lett volna hozzászólni valónk az írásaihoz s még olyat is találnánk bennük, ami elismerésreméltó, például a német politikai dogmatikához való minden ragaszkodása mellett is határozott jóakaratú törekvést a tárgyilagosságra itt-ott. De mert ez a két könyv úgy lép fel, ahogy fellép : fogadtatása részünkről csak elutasító lehet. A német történettudományban tartalmilagi lehet átmenetileg úrrá egy politikai és világnézeti dogmatizmus, de formailag még ez esetben is jogunk van a német történettudománytól abszolút tudományos értékű teljesítményeket várni és követelni. Módszerben, alaposságban és lelkiismeretességben nem szakíthat eddigi hagyományaival a német történettudomány, amely a modern Európa szellemi életének mégis csak egyik java értéke. Révész Imre (Debrecen). Regnum. Egyháztörténeti Évkönyv. Közzéteszi a Magyar Katolikus Történetírók Munkaközössége. Budapest, 1936. 8°. 393 1. Napjaink érezhetően emelkedő egyháztörténeti érdeklődésének újabb bizonyítéka ez a terjedelmes és tartalmas kötet, amelyet a Katolikus Történészek Munkaközössége bocsátott közre. Joggal számíthat a tudományos képzettségű közönség érdeklődésére egy magát nevében is katolikusnak valló tömörülés, vonatkozzék bár a katolikus szó speciálisan egyházi természetű problémák megválasztására, vagy jelölje azokat a szempontokat, amelyeken az alakulatnak a történeti élet jelenségeivel szemben való állásfoglalása nyugszik. De ha valahol, úgy elsősorban az egyháztörténetírás terén csaknem kizárólag a történetíró önfegyelmezésén, iskolázott módszeres kritikáján fordul meg, hogy munkájának megmarad-e a szigorúan tudományos jellege, egyszóval tárgyilagos tud-e maradni problémáinak minden részletkérdésével szemben. A XVII. századdal kezdődő, méretekben monumentális egyháztörténeti kutatások ösztönzője az a sziklaszilárd meggyőződés volt, hogy az egyháznak nines oka félni az igazság világosságától. Ha mindazok, akik a Munkaközösség keretein belül a magyar katolikus egyház múltját kutatják, magukévá teszik ezt a vezérelvet, akkor hisszük, hogy működésük meghozhatja a magyar katolikus egyháztörténetírásban azt a föllendülést, amely történettudományunknak ezt az ágát is a régóta óhajtott modern, európai színvonalra emeli. 16*
