Századok – 1937

Történelmi irodalom - Plucknett; Theodore F. T.: A concise history of the Common law. Ism.: Bónis György 236

236 történeti irodalom. lélhető s erős a gyanúnk, azért vannak ezek a római vonatkozású képek szerteszórva több mint 300 lapon, egészen a tatárok betöréséig, hogy a szerző ezzel is szuggerálja olvasójának az oláhság római jellegét. A mellékelt térképek sem segítik elő a történelmi tények biztosabb megértését. Különös feliratot visel mindjárt az első : „A prehisztorikus Dácia. A paleolitikumtól Kr. e. 512-ig". Tehát — magának G.-nak kormegállapítása szerint — mintegy 125.000 év történeti lelőhelyeknek puszta felsorolásában ! S az „oláh tartományok (Târile româneçti) 1400-ban", úgy ábrázolva, hogy a szerző semmi határmegjelölést sem ad, hanem magukkal a természetes határokkal, a Tiszával és a Dnyeszterrel érzékelteti Nagyrománia helyzetét a XV. század elején ! Szeretnők tudni, miből gondolja G., hogy Nagyváradnak oláh neve már 1400-ban Oradea volt, amint az térképén olvasható ? A szerző komoly módszerességről tanúskodó részletmunkái után íme ,,Az oláhok története", melyből minden várakozásunk ellenére a legtöbb helyen nem a mottóul szolgáló tacitusi elv tisztasága, hanem a dákoromán elképzelések jólismert, elfogultságtól terhes atmoszférája bontakozik ki. Gáldi László. Plucknett, Theodore F. T. : A concise history of the common law. 2. kiad. (Enlarged and entirely rewritten.) London, 1936. 8°. XXV, 635, 43 1. A „common law rövid története" nem első összefoglalása az angol jogtörténetnek ; megírását az anyagkiadás és részletkutatás újabb eredményei tették szükségessé. E tények jelentőségét akkor tudjuk igazán érzékelni, ha a magyar jogtörténeti anyagkiadványok és használható összefoglalás teljes hiányára és a részletmonográfiák ijesztően csekély számára gondolunk ; s akit netalán kielégítenek tiszteletben elavult, idő és tárgy tekintetében töredékes tankönyveink, bizonyos melankóliával fogja megfigyelni, hogy az angol jogtörténet nem áll meg makacsul a középkor, vagy a XVII. század végén, hanem mind a mai napig számontartja a jogfejlődést. Jenks (A short history of English law. London, 1936.) figyelemreméltó sietséggel egészíti ki egyébként negyedszázados munkáját átlag négyévenkint, Holdsworth pedig eddig kilenckötetes jogtörténetében (A history of English law. London, 1922—1936.) nem egy tárgyat részletesen levezet a legújabb fejleményekig. P. összefoglalása elsősorban a common law genezisével foglalkozik, de ha lanyhul is érdeklődése, amint a XIX. sz. törvényei logikusabbá és egyöntetűbbé teszik azt és így megfosztják sokszor irracionális eredetiségétől, időbeli határai nem zárják ki a legfrissebb törvényeket vagy döntéseket sem. Tárgyi korlátozás egyedül az alkotmánytörténet kizárása. Az angol ,,jog" története hagyományosan el van választva a közjogétól. De a cím is elárulja, hogy ez a felosztás, bár igen praktikus lehet, nem természetes ; mert a common law, vagyis Anglia általános szokásjoga (beleértve az asszimilált törvényeket is, mint például Magna Carta : 274. 1.) a középkori alkotmány