Századok – 1937
Értekezések - BARÁTH TIBOR: A dunai táj a francianyelvű történetírás tükrében (1871–1935) - 203-230
a dunai táj a francia történetírás tükrében. 229 a lelki egység már évszázadok óta kész volt, a politikai egység megvalósulása itt is „logikai következménye egy hosszú történeti fejlődésnek",1 másszóval Jugoszlávia éppen olyan történeti szükségből jött létre, mint Csehszlovákia vagy Nagyrománia. Ennek az államnak a testéhez is hozzácsatoltak egy magyarlakta sávot, amit szintén a geográfia tett szükségessé.2 Jugoszlávia sincs azonban ennek ellenére sem kielégítve, sőt, „felszabadulása megcsonkíntássá fajult", mert sok délszláv maradt még irredenta, főként az olaszok fennhatósága alatt.3 Az új államban lévő magyar kisebbség — 467.654 lélek — politikailag jelentéktelen, minthogy az országban szét van szóródva.4 8. A kisantant államok együtt. — Az osztrák-magyar Monarchia elpusztult, mert vezetői hűtlenek lettek az ausztriai eszméhez. A dunavidéki kisnépek tömörülésének szükségessége azonban valaminő — bárminő — politikai egység keretében továbbra is fennmaradt. Kire szállhatott másra az ausztriai eszmével jelölt gazdag örökség —„középeurópai misszió", mint a háború utáni korhoz érve nevezik —, mint a három dunai állam szoros együttműködését jelentő kisantantra ?5 Igaz, hogy első alakjában ez a szervezet alkalmi szövetség (formation de circonstance) és a Habsburgok visszajövetelét volt hivatva megakadályozni, „az eszme azonban, amit kifejez, s a politikai elgondolás, amit megvalósítani igyekszik, sokkal régibb időkbe nyúlik vissza, gyökerei sokkal mélyebben fekszenek."6 A kisantant történeti szempontból a középeurópai öntudatnak politikai síkon való manifesztációjaként fogható fel, s végső célja Középvégétől. — Aulneau úgy látja, hogy az egység felé törekvés és felszabadulási vágy már kezdettől fogva jellemzője a jugoszláv történetnek : „Toute l'histoire des yougoslaves est une attitude défensive ; leurs seuls efforts ont été de se soustraire à la domination étrangère". (I. m., 364. 1.) — Ugyanígy P. Jaquin : L'effort yougoslave. (Paris, 1932.) 1 „L'aboutissement logique d'un long processus historique". Jaquin, 7. 1. 2 Ancel : La géographie de la Petite Entente, 418. 1. 3 Haumant i. m., 738. 1. 4 I. h., 728, 732, 737. 1. 6 *** . L a question d'Autriche. Le Monde slave, V. évf. 1928. 337. 1. — Eisenmann : La Petite Entente et l'histoire. Le Monde slave, VII. évf. 1930. 399. 1. 6 Eisenmann, u. o., 397. 1.
