Századok – 1937
Értekezések - BARÁTH TIBOR: A dunai táj a francianyelvű történetírás tükrében (1871–1935) - 203-230
a dunai táj a francia történetírás tükrében. 223 pontok felé, melyek a szabad parasztságnak voltak jelképei. A szék-szervezet, melybe telepedtek, azonos a szászok Stuhl-szervezetével. Mind a kettő az oláh judicatura (judete) intézményéből ered, mely a parasztdemokrácia legtermészetesebb szervezkedési formája. A mai kisebbségi kérdést Erdély-Magyarország valamint székélység-románság eme történeti kapcsolatai alapján kell megítélni s akkor látható, hogy a nagy oláh óceánban élő kis székely sziget jövője nem lehet más, mint amit a történet előír : a latin fajban való felolvadás.1 A Dnyeszter, Tisza és Duna folyók közt Trajanus óta lakó román népesség nemes eredetének és összetartozásának világos tudatát (akárcsak a csehek és a tótok !) a történet folyamán sohasem veszítette el.2 Ezt bizonyítja a közös nyelv, a közös elnevezés, a szokások azonossága és az egységre való kölcsönös és örökös törekvés. Arges fejedelmei 1300 körül az oláh politikai egységről álmodoznak, vissza akarván állítani az ősi Dáciát.3 Amikor Vitéz Mihály először egyesítette a „három" oláh tartományt, Moldvát, Havasalföldet és Erdélyt, visszaállította Románia egységét.4 A XVII— XVIII. századtól kezdve pedig már az egész oláh terület lelkileg érintkezik egymással.5 Az egyesülésre való törekvéseket különösen az erdélyi oláhság részéről hangsúlyozzák. Itt a közép- és újkori „forradalmak", ELZËLZ CLZ 1437-i, az 1514-i és az 1784-i parasztlázadások, valamint a Supplex libellus Valachorum (1790) szolgálnak bizonyítékul.® De erre utal Erdély örökös szeparatista hajlama is.7 A román 1 M. Gillard : La Roumanie contemporaine. (Paris, 1922.) 81. 1. — Jorga : Histoire des Roumains, 57. 1. — U. ő : Droit des Roumains, 17. 1. — U. ő : La place des Roumains, I. 149. 1. — A székelyek oláh eredetét tárgyalja Popa-Lisseanu : Sicules et Roumains. Un procès de dénationalisation. (Bukarest, 1933.) 81. 1. — A szék-intézmény és a judete kapcsolatairól : Jorga : Les minorités, 25. 1., u. о : Droit des Roumains, 17. 1., valamint La place des Roumains, I. 132, 149. 1. — A székely-oláh politikai együttműködés : Jorga : Les minorités, 26. 1. és La place des Roumains, II. 93. 1. •—A mai helyzetre utaló konklúzió : Jorga : Les minorités, 27. 1. és Léger : Histoire de Г Autriche-Hongrie, 9. 1. 2 J. Tourneur-Aumont : La Roumanie et l'idée romaine de frontière, 798. 1. — Jorga : La place des Roumains, I. 200. 1. — Moroianu i. m., 50. 1. 3 Jorga : Guide historique, 36. 1. 4 J. Ancel : Les frontières roumaines, 26. 1. 6 I. Lupas : La chute de la Monarchie austro-hongroise. Revue de Transylvanie, 1934. I. 40. 1. — V. ö. Moroianu i. m., 55. 1. 6 Aulneau i. m., 394. 1. —Moroianu i. m., 13, 53, 58, 114. 1. ' Jorga : Seconde réponse, 6. 1. — G. I. Bratiano : Napoléon III et les nationalités. (Paris, 1934.) 43. 1.
