Századok – 1937
Értekezések - BARÁTH TIBOR: A dunai táj a francianyelvű történetírás tükrében (1871–1935) - 203-230
a dunai táj a francia történetírás tükrében. 219 Mikor a III. század végén Dácia területén az impérium Komanum megszűnt, a Dnyeszter, Duna és Tisza közt élő romanizált lakosság tovább folytatta megszokott életét, hol függetlenül, hol más — tatár, kún, besenyő, bolgár — népek névleges hatalma alatt. E régi római lakosságból alakult ki a VI—VIII. század folyamán a mai román nép.1 A német és a magyar történészek nagyrésze nem fogadja el ezt a magyarázatot s szószerint felfogva Aurelianus életrajzírójának kifejezését, sublato exercitu et provincialibus, azt állítja, hogy Dácia 270-től kezdve elhagyott hely volt, ahol a magyarok érkeztéig barbár hordák tanyáztak. Azaz szerintük a magyarok volnának e tartomány első foglalói s ide az oláhok csak a XII—XIII. század óta szivárogtak volna be. Ez az elmélet, melynek nagyon is átlátszó a politikai célzata, igen valószínűtlen, hiszen Róma visszahúzódása után a latin élet Bretagneben, Galliában és másutt is megmaradt, sőt az elfogulatlan Dopsch szerint Közép-Európában is. Demi értelme is lett volna annak, hogy a pásztorok és parasztok is otthagyják szállásaikat ? Ha Róma hatalmának visszahúzódása a városoknak és a kultúrának végleges hanyatlását vonta is maga után, a vidékek életében ez a körülmény nem jelentett változást. A falusiak továbbra is hűségesen kitartottak rögük mellett, megőrizték szokásaikat, sajátos ruházatukat, mely a román paraszton ma is látható és végül megtartották a sermo rusticus-t, amiből a mai oláh nyelv lett. A román tudósok kontinuitás-tétele tehát nagy valószínűség szerint helyes, a 271. év és a XIII. század között nincs űr, azaz a ma élő népek közül a román nép Dácia első foglalója, övé a történelmi jog ahhoz a földhöz, ahol ősei bölcsője ringott.2 1 U. o. 22. 1. (romanizálás Trajanus idején) ; Jorga : Formes byzantines et réalité balkanique. (Paris, 1922.) 38. 1. (a régi fajok megmaradtak) ; u. ő : Une ville „romane" devenue slave : Raguse. (Bukarest, 1931.) 11. 1. (a balkáni „vlach" római maradvány) ; Rosetti : Essai sur l'art militaire des Roumains. (A római lakosság megmaradt, mint Galliában, Itáliában vagy Spanyolországban) ; Jorga : La place des Roumains, I. 116. 1. (Moldva, Valachia területén besenyők laktak ; minthogy ezek rablóbanda voltak, kellett, hogy valaki őket táplálja : ott voltak az oláhok) ; u. o. 55. 1. (hivatkozás Dopsch-ra) ; Aulneau i. m., 393. 1. (a dáko-román elmélet helyes) ; E. de Martonne, v. ö. Schilling, Földrajzi közlemények, 1933. (a kontinuitás tény) ; P. Mutafciev : Bulgares et Romains dans l'histoire des pays danubiens. (Sofia, 1932.) 221, 231. 1. (Jorga szerint kún, besenyő és bolgár alatt sokszor oláh értendő) ; Calmette : L'élaboration du monde moderne, 236. 1. (a kontinuitás tény) ; stb. stb. 2 Tibal : La Roumanie. (Paris, 1930.) 18. 1.
