Századok – 1937
Értekezések - BARÁTH TIBOR: A dunai táj a francianyelvű történetírás tükrében (1871–1935) - 203-230
214 baráth tibor. val egyidejűleg az utolsó alkalom mult el arra, hogy a Szvatopluk idejében megkezdett délfelé irányuló csehszlovák politikát siker koronázhassa, jelesül, hogy a nyugati és a déli szlávok Pannónia területén keresztül egy „folyosó" segítségével egymással közvetlen kapcsolatba juthassanak.1 A csehszlovákok azonban az államközösség megszűnése után is megmaradtak egységes nemzetnek,2 mert a két ág között sem a politikai, sem a kulturális kapcsolatok nem szűntek meg. Egy elitréteg mindvégig tudatában maradt az összetartozásnak.3 Ezt az elméletet, melyet a csehszlovákok kontinuitás-elméletének nevezhetnénk, úgy igyekeznek bizonyítani, hogy a cseh-magyar súrlódásokat, valamint a cseh-tót érintkezéseket következetesen a régi egység helyreállítására irányuló törekvésekként fogják fel. A főbb kapcsolatokat Krofta „Tchèques et Slovaques jusqu'à leur union politique" c. művében a következőkben jelöli meg : I. Boleszláv herceg nemcsak Morvaországban, hanem Szlovákiában is uralkodott, Bretiszláv herceg is vissza akarta hódítani Szlovákiát. . . , úgyhogy a közvetlen kapcsolatok II. Premysl Ottokár haláláig (1273) megmaradtak. Csehország azonban a Premyslidák halála után sem szűnt meg testvérnemzete iránt érdeklődni, bár a csehszlovák független állami egység ezután csak ritkán állt helyre, II. Vencel, az Anjouk, Mátyás, a Jagellók, végül huzamosabban a Habsburgok alatt. Ez utóbbi kapcsolatok azonban már nem adminisztratív, hanem csupán kulturális egységet jelentenek. de l'idéologie allemande ; méthodes scientifiques, littérature, arts, ont leurs racines dans le germanisme." R. Chélard : Le danger hongrois, 124. 1. — Mindez arra int bennünket, hogy világnyelven irt történeti munkáinkban hangsúlyoznunk kell azokat a külpolitikai és kulturális mozzanatokat, amelyek más országok, elsősorban Olasz-, Francia- és Angolország felé mutatnak, nemkülönben intézményeink speciális magyar jellegét. 1 Prokes i. m., 26. 1. — A „természetes" folyosó gondolata azonban még a világháború alatt is kísértett és Vas, Sopron, Moson és Zala vármegyéinket óhajtotta volna áldozatul, hogy így létrejöhessen a 80—100 kilométer széles és 200 kilométer hosszú „marche slave". Igyekeztek is bizonyítani, a magyar statisztika adatait hamisnak jelentve ki, hogy ennek a területnek lakossága szláv s így a nemzetiségi elv következetes érvényesítése elcsatolását kívánja. A politikai érv sem hiányzott, ez utóbbit a magyar-német érdekközösség szolgáltatta : így egy újabb gátat lehetne emelni a Drang nach Osten elé. (Osusky et Chopin : Magyars et Pangermanistes, 11. 1. és A. Chervin : De Prague à l'Adriatique. Paris, 1920. XI. 1.). 2 Idézzük emlékünkbe, hogy a nemzet-fogalmat nem a szokásos módon értelmezik, hanem nyelvi és faji alapon. 3 Prokes i. m., 26. 1. — Aulneau i. m., 349. 1. — Eisenmann : Un grand Européen, 11. 1.
