Századok – 1937

Értekezések - BARÁTH TIBOR: A dunai táj a francianyelvű történetírás tükrében (1871–1935) - 203-230

a dunai táj a francia történetírás tükrében. 215 Ez az egység aztán mindvégig megmaradt, a humanizmus és protestantizmus vállán nyugodva mindaddig, amíg a XIX. század elején Kollár, Safarik és Palacky új alapokra nem helyezik. A XVIII. század végéig a tótok nyelve a cseh volt, azután kezdődött a „schisme linguistique". Míg Krofta szerint a nyelvi egység megbomlását a magyarországi latin nyelv idézte elő, addig Tibal a tót nyelv kialakulását a magyarosítás reakciójának tekinti.1 A dolgok természetes rendjére való törekvést a világháború végén siker koronázta, amikor a régi Morva-Birodalom mint történeti szükséglet újra életrekelt. A mai Csehszlovákia tehát nem mesterséges alakulat, se nem ügyes kombinációk eredménye, mint sokan hiszik, hanem évszázadok türelmes munkájának érett gyümölcse.2 A tótokat a Morva-Birodalom tönkretétele után a magyarok leigázták s az ő alacsonyabb kultúrkörükbe kényszerítették, megtagadva tőlük a nemzeti életnek még a legelemibb követelményeit is. Ez az idegen uralom — magyar börtön, prison magyare — ezer esztendeig tartott.3 Ezalatt a tótok éppúgy nem szűntek meg faj testvéreikre, a csehekre és morvákra gondolni, mint ahogy a csehek sem. Visszavágyták a régi közös államot és örökké idegeneknek érezték magukat Szent István országában, ahol őket számításba sem vették, — „a tót nem ember."4

Elvágyakozásuk a magyarok ellen folytatott tíz évszázados harcban, a Csák Máték és a Giskrák erőkifejtéseiben leli ékes bizonyítékát, amely történetük legmélyebb értelme. „Ahogy a Morva- és Csehországban megtelepedett szláv törzseknek állandóan a németek túlkapásai ellen kellett harcolniok, ugyanúgy ki voltak téve a szlovák törzsek a magyarok hatalmaskodásának. Ha tehát Palacky, az illusztris cseh történetíró megállapíthatta, hogy a szlávok és germánok 1 Tibal : La Tchécoslovaquie, 31. 1. 2 Krofta : Histoire de la Tchécoslovaquie, 5. 1. — Tapié, Revue Historique, 1936. 83. 1. -— Aulneau i. m., 354. 1. 3 J. Ancel : Géographie politique, 91. 1. — Eisenmann : Un grand Européen, 29. 1. — Krofta : Tchèques et Slovaques, I. 321, 325. 1. — „Prison magyare" kifejezés : Tibal : La Tchécoslovaquie, 27. 1. 4 „Le Slave n'est pas un homme" idézi G. Weil. (L'éveil des nationalités et le mouvement libéral, 1815—1848. Paris, 1930. 385. 1.) Ha szerző értesülései nem lettek volna egyoldalúak, közölte volna a másik magyar közmondást is : „Adj a tótnak szállást, kiver a házból." — Az első közmondást már Léger is ismerte. (Histoire de l'Autriche-Hongrie, 505. 1.) — További adatok az elvágyódásra : Darras : Onze ans de vie indépendante en Slovaquie. Le Monde slave, 1930. 177. 1. és Aulneau i. m., 353. 1.